Herman Ottó: A magyarok nagy ősfoglalkozása , Előtanulmányok / Budapest, Hornyánszky, 1909. / Sz.Zs. 1532

II. Magyarország területe az őskőkorban

MAGYARORSZÁG TERÜLETE AZ ŐS-KOKORBAN 31 De úgy, a mint szemeláttára a harmatcsepp kél és átalakul: az élet is kél és „elenyészik", hogy átalakuljon ; a mint faja születve fel-felujul, hogy előbb-utóbb „elenyésszék", tisztán érzi a természet hatalmát és saját alárendelt voltát: így sem több a harmatcseppnél! És minél inkább érzi ezt azt ember értelmének folyton fokozódó áthatóságával, minél inkább tágul látóköre terjedelemben és mélységben, annál izzóbbá válik az a vágya, hogy saját fajának, ebben önmagának őstörténetét, eredetét, ettől fogva pedig fejlődési menetét fölkutassa, megismerje, így saját történetében fenmaradjon. Fölvilágosítást szomjúhozó értelmének vágyát, mely a parányi harmatcsepp meg- és átalakulásának menetét megfigyeltette vele, ezt nem tagadhatja meg önmagától sem. Ez a gondolkozó lényhez illő, ez magasztos. A mit az emberiség mai állapotáról tudunk, az két szélsőségben fejezhető ki: egyfelől áll a legmagasabb értelmi fokra fejlődött nyugot embere, kinek társadalma dicsőséges elméket szült, olyanokat, a melyek az égitestek járásának törvényeit fölérve, azokat az emberiség legfőbb értelmi kincsévé avatták; — másfelől áll az ötödik világrésznek és szigetvilágának az az embere, a ki ma is abban él, a mit a „kőkorszaknak" határozott meg a mindenből rendszereket alkotó emberi elme; azokat a rendszereket, a melyekbe ismereteit gyűjtve, osztályozva, végre hágcsóul használja, hogy értelmi eredményhez jusson, azt leszakíthassa. Egyfelől a gondolat finomságával határos műszerrel felfogja a számokban kifejezhető, de értelemmel anyagiasan fel nem fogható távolságban álló, vagy keringő égitest sugarát, hogy azt spektrummá bontva, következtessen annak az égitestnek anyagok szerint való összetételére és így keresse a feleletet arra a kérdésre: élhet-e ott az emberhez hasonló lény ? Másfelől korong nélkül, puszta kézzel formálja ki agyagból főzőedényét; pattintással, Csiszolással kiformált kőszakóczával vájja egyetlen fatörzsből való lélekvesztőjét, ácsolja hajlékát sőt istenségét, még ma is egyazon égitesten, melynek neve a Föld.