Herman Ottó: A magyarok nagy ősfoglalkozása , Előtanulmányok / Budapest, Hornyánszky, 1909. / Sz.Zs. 1532
II. Magyarország területe az őskőkorban
60 A MAGYAROK NAGY ŐSFOGLALKOZÁSA E két véglet között pedig az alaki és értelmi fokozatoknak egész tömérdekségét állapítja meg az emberről szóló tudomány, mely úgy az elhanyatlott, az élők sorából időtlen idők előtt kiveszett emberszabású- és emberfajokkal, azoknak testi alkatával és művesjelekből kivehető értelmi fokával, valamint történelmi idők és a ma emberével, ennek minden tulajdonságával foglalkozik, hogy önmagán át önönmaga lényét fejlődése szerint fölismerhesse. Vessünk most már egy, bárcsak futó pillantást is az ősnéprajz vagy ősnéptan állására, úgy, a mint azt Európára nézve állapítja meg a tapasztalati alapokon szerzett tanúság. A tudományszak egyik fényessége, G. DE MORTILLET, 1 az ember fejlődési menetére nézve a következő fokozatokat állapítja meg; még pedig a Föld alakulásának menetével kapcsolatban és egyben mint a kutatás feladatait is: 1. A harmadkori (tertiär) ember tanulmányozása, mely azonos az emberiség eredetével. 2. A negyedkori (quaternär) ember tanulmányozása, mely azonos az emberiség fejlődésével. 3. A mostkori (recens) ember tanulmányozása, mely azonos az emberiség történelmének első megnyilatkozásával. Ugyancsak MoRTiLLET-től való annak, a mit a régibb felfogás általában „kőkorszaknak" nevezett, három részre való bontása és mint korszaknak elnevezése. A legrégibb az eolith-, a középső a palaeolith- és az újabb a neolith 2-kőkorszak. Ez a három kőkorszak alakilag úgy állapítható meg, hogy a legrégibbet, az eo/ú/z-korszakot, oly tűzkőszerszám jellemzi, a melyen az embertől eredő formálás nyoma mindég csak egyazon oldalon, illetőleg helyen látható, a hol tehát a kődarab, mint olyan, megtartotta formáját és használat végett éppen csak alkalmasabbá tétetett; a palaeolith-kovszsk tűzkőszerszáma evvel szemben olyan, a melyen a formálás a kő mindkét oldalára 1 MORTILLET , Gabriel de : „Le Préhistorique, Antiquité de l'homme" első kiadás 1883. második 1885, harmadik G. és A. DE MORTILLET 1900. 2 A legősibb-, az ősi- és az újabb kőkorszak.
