Herman Ottó: A magyarok nagy ősfoglalkozása , Előtanulmányok / Budapest, Hornyánszky, 1909. / Sz.Zs. 1532

I. A kiindulás

A KIINDULÁS 23 Úgy beleéli magát azután a sivataggal való viaskodásba, hogy a midőn a Lop-nór vándor tóság egykori medrét kutatja, az ember egykori telepedéseinek nemcsak nyomait, hanem kézzel fogható maradványait, eltagadhatatlan bizonyítékait, ott a sivatagban találja meg. Az embert elfogja a meghatottság, a mint olvassa,

1 hogyan maradt el az egjdk ponton egy ásó, a melyre pedig nagy szükség volt, hogyan vállalkozott HÉDIN egyik szolgája, ÖRDEK, arra, hogy egyedül visszatér és megkeresi a becses szerszámot, még gazdája akarata ellenére is, ki féltette, a legtisztább (kötelesség érzetétől sarkalva; hogyan vág neki és halad homokvihar közepette, halál ellenében, bolyongva is, és hogyan akad véletlenül új romokra, melyeknek faalkatrészei borítva vannak bámulatos biztossággal faragott diszítményekkel! A midőn pedig HÉDIN könyvének 325. oldalán azokat az ékítményeket nézem és nézem: hát nem mosolyognak felém a somogyi pásztornak faragott szirmai, a zalai pásztornak rózsái?! Az embert a megdöbbenés érinti arra a gondolatra, hogy nem áll a WALTHER sivatag-törvénye! Élt ott ember és alkotott, a honnan az az irgalmatlan törvény kizárta volna. De mikor? Mert az, hogy azok az emberi nyomok megmaradtak, az nem csoda: a teljesen száraz, aszaló sívóhomok, a mit az elborít, azt fenn is tartja. De mikor élt abban a mai halálos kietlenségben ember? Ki volt? Mi volt? Vájjon lesz-e ezekre valamikor felelet? Nemcsak lesz, hanem már van is! Körülbelül egyazon időben, az 1900-ik év elején indult el STEIN AURÉL, angol szolgálatban levő magyar kutató, Khotántól, tehát dél felől a Takla-Makán déli széleire, hogy ott felkutassa „<7 homokba temetett városokat". Dandán-Uilik romvárosa Kai Juan-korú chinai rézpénzeket 1 HEDIN SVEN V

. „Im Herzen von Asien" 1903. I. pag. 326. stb.