Herman Ottó: A magyarok nagy ősfoglalkozása , Előtanulmányok / Budapest, Hornyánszky, 1909. / Sz.Zs. 1532

IV. A magyar állattartás köztörténete - 6. Összegezés - XVIII. SZÁZAD

A MAGYAR ÁLLATTARTÁS KÖZTÖRTÉNET?: 295 Városok és faluk. 17 bO. Szakoleza város utasítása városkapitánya részére az erdő megóvásáról. A legeltetést a bevetett helyeken, különösen ott, hol évenként makkal van beültetve, minden erővel s módon akadályozza meg.

1 1746. Menyhárd és Leibitz szepességi városok közötti egyezség az erdők használatáról. 1° A menyhárdiak kijárhatnak a három Schnelle-Säufen, Sültzenberg és Stiltzen-Säufenbe, ott fát vághatnak, szükségükhöz képest hasíthatnak, de nem kérgelhetnek s a kifogott jószágot éjen át nem legeltethetik. 3° A menyhárdiak szabadon szállíthatnak mindenféle épületfát. írott szabadalmuk értelmében, bizonyos időben lovaikat] is itt legeltethetik.

2 17b8. Nagy-Baczon falu törvényéből, erdeinek megóvásáról. Béres-szolgalegények iránt, kik is ottan az helyeknek nem tudása mián, szüntelen károkat tesznek, tilalmas erdeinkben, úgy distinguált telegdi- és sepsi baczoni marhalegeltető helyeinkben, mely mián csak a sok hitlés következik, azért töttünk ily törvényeket.

3 1758. Lőcse városi erdőfelügyelő kérelme a helytartó tanácshoz. Mert nemcsak az, hogy a szarvasmarha, valamint a kecskék, juhok s több efféle legeltetés okából az erdőbe hajtatnak, a melyek az ifjú sarjadékot nagyon rongálják.

4 1766. Nagybánya városának a kir. bányahivatallal kötött egyezsége az erdők használata iránt. 1 Erd. okit. I. p. 728. 2 U. o. II. p. 30—31. 3 U. o. II. p. 61. 4 U. o. II. p. 162.