Herman Ottó: A magyarok nagy ősfoglalkozása , Előtanulmányok / Budapest, Hornyánszky, 1909. / Sz.Zs. 1532

IV. A magyar állattartás köztörténete - 6. Összegezés - XVIII. SZÁZAD

296 A MAGYAROK NAGY ŐSFOGLALKOZÁSA 9° Miután a város területén belől vannak mezők, rétek és legelők, melyek erdőjogilag szabályozott erdőkkel összeköttetésben nincsenek és sem az erdei ügyhöz nem tartoznak, sem arra befolyással nincsenek, ezek továbbra is a város részére szabadon maradjanak.

1 1762. Sopron városának jelentése a helytartó tanácshoz erdőrendtartásáról. Az erdők kivágott részei pedig a baromlegeltetéstől szorgosan megőriztessenek.

2 1769. Szent-György város erdőrendtartásából. 30° Ha a szomszédból marha kárba megyen, az erdőkerülők hajtsák be, a bírság darabja után 4 dénár, ha azonban kisül, hogy a csikósok és gulyások a marhát szántszándékkal kárba hajtották, akkor a kárt is fizessék meg. 31° Ha a határban idegen marha kárban találtatott, a káron kívül darabjárt 10 dénár a birság. 32° Az erdőszöknek hatalmában legyen a bitangoló marhát, nemcsak a szőllőaljakból, hanem magukból a szőllőkből is behajtani; a kárt pedig a hegymestereknek jelentsék be s ezekkel a fáradozás iránt egyezkedjenek.

3 1770. Kassa város jelentése az új erdőrendtartás ügyében. Igyekezetét oda fordítandja, hogy addig, míg a fák kellő magasságra és érettségre fel nem nőttek, az erdőn barmok sehol sem legeltethessenek.

4 1775. Bazin város szabályrendeletéből az erdők megóvásáról. 28° Minthogy a város részéről a legeltetés nagyon csekély, az erdők is nagyon ki vannak vágva, minélfogva ez csak beneficium lehet a polgárság részéről, ezért azoknak, a kik nem polgárok, sem ménes, sem sertésnyáj tartása s a fáizás sem engedtetik meg.

5 1 Erd. okit. II. p. 247. 5 U. o. II. p. 193. 3 U. o. II. p. 322—323. 4 U. o. II. p. 344. 6 U. o. II. p. 364.