Herman Ottó: A magyarok nagy ősfoglalkozása , Előtanulmányok / Budapest, Hornyánszky, 1909. / Sz.Zs. 1532

IV. A magyar állattartás köztörténete - 6. Összegezés - XVIII. SZÁZAD

294 A MAGYAROK NAGY ŐSFOGLALKOZÁSA 5° A cáprákat, juhokat és egyéb marhákat is megtiltottam, hogy a mennyiben lehetséges, az erdőkön ne jártassák, de közönségesen minden falukról, processusomban levőkről írhatom, hogy az erdőn való járástól az marhák elfogattatnak, kicsiny lévén határuk az marhák sokaságához képest, nagyobb részét marhájuknak el keilene adni, az újonnal levágott erdőkbe való járást pedig teljességgel nem engedtem. A mi a cáprákat, juhokat illeti, azok teljességgel erdőbe nem járnak.

1 1787. Háromszék határozatai az erdők megóvásáról. 14° Miután a lombos ágak némely helyeken a barmok téli táplálékául szoktak felhasználtatni, és az erdőkre ártalmas, szigorúan megtiltatik és az ez ellen vétők példásan megbüntettetnek. És miután a kecskék rágcsálása a ligetnek leginkább ártalmas, ennélfogva a szék hatóságai mindent elkövessenek, hogy azok az erdőből teljesen kitiltassanak.

2 1788. Felső-Fehérmegye Kanta járási szolgabirájának jelentése a járás erdeinek állapotáról. 3° Minthogy az egyik nyíl még tilalomban tartatik, tehát a melyet usuálnak, abban a marhák legelődnek.

3 1788. Sopron vármegye javaslatából a közös erdők használatáról. i) Magától értetődik, hogy a hol az erdővágás több évre van felosztva, az a rész is, a mely a tőről levágatott, a marhától megóvassék.

4 1788. Trencsénmegye javaslata a közös erdők használata iránt. 4° A fiatal erdőkben a barmok legeltetése mindaddig, míg a növekvő ágakat a marhák elérik, megtiltandó volna, melynek szükségét a mindennapi tapasztalat bőven igazolja.

5 1 Erd. okit. II. p. 515. 516. 2 U. o. II. p. 530. 3 U. o. II. p. 605. 4 U. o. II. p. 584. 5 U. o. II. p. 589.