Herman Ottó: A magyarok nagy ősfoglalkozása , Előtanulmányok / Budapest, Hornyánszky, 1909. / Sz.Zs. 1532
IV. A magyar állattartás köztörténete - 4. Összegezés
A MAGYAR ÁLLATTARTÁS KÖZTÖRTÉNETE 157 „A Székelység régen három rendből állott, ú. m. aprimor-okból, azaz előkelőkből, a primipilus-okból, lófők-bői és a darabontok-ból, vagy gyalogosokból, vagyis a közrendből. A primipilus értelem szerint „elsőszőrű" egyezik a rang szerint első szőrűvel, az egymásközötti viszonylatban hasonló szőrűvel, tehát egyrangúval, az alsóbbrendűvel szemben előkelőbbel, innen primipilus == „az első seregnek Hadnagyja" P. P. B. szótár. A lótok nevöket onnan kapták, hogy a hadban lóháton szolgáltak a maguk költségén. Belőlük választották a háborúban a hadnagyot, békében pedig a széknek bíráját. Minden székely székben huszonnégy ilyen lófőbiró volt és minden ilyen lófőséghez megfelelő birtok tartozott, melyet a lófő-biróvá megválasztott személy addig bírt és élvezett, a meddig a birói tisztet viselte. Erre a birói és hadnagyi hivatalra azonban csak olyan székelyt választottak, a kinek családja a hat székelj 7 nemzetség négy-négy ága közül — összesen tehát huszonnégy ág — valamelyikhez tartozott. Minthogy pedig, a székely jog szerint, fiú-örökös nemlétében, a vagyon a leányra szállott, a ki azután fiúleánynak tekintetett, természetes, hogy a ki ilyen fiúleányt elvett, az, illetőleg az ő gyermekei, az illető fiúleány ágába soroztatott, a mely ághoz azután egy lófőség joga is tartozott. Ennélfogva megesett, hogy némely család az ilyen fiúleánybeházasodások rendén 2, 3, 4 sőt 5 különböző ághoz is tartozott s így 2—5 lófőséghez tartott jogot egyszerre. Minthogy pedig huszonnégy év alatt minden nemzetségnek, minden ága fölváltva viselte a hadnagyi és birói tisztet, megesett, hogy ugyanaz a családtag évekig viselte a hivatalokat különböző ághoz való tartozása czímén és jogán és élvezte az e tiszthez tartozó birtokot, a lófőséget is. Az 1463-iki okmányban fölhozott Dorottya asszony, Apafi Lénártné, szintén fiúleány, a ki a családjára szállott két lófőséggel, azaz ahhoz való joggal szabadon rendelkezhetett. Annyi kétségtelen, hogy a lófőség tulajdonképen birtok is volt, a hozzávaló földekkel, erdőkkel, legelőkkel, vizekkel stb., azonkívül pedig a lófőbiráskodás egyéb járulékai is, mint a bírságok, elkobzások szintén a lófőséghez számíttattak."
