Herman Ottó: A magyarok nagy ősfoglalkozása , Előtanulmányok / Budapest, Hornyánszky, 1909. / Sz.Zs. 1532

IV. A magyar állattartás köztörténete - 4. Összegezés - XVI. SZÁZAD

158 A MAGYAROK NAGY ŐSFOGLALKOZÁSA De az is tagadhatatlan, hogy a hadirend viszonylatában élénken tükröződik a régi ősi nemzetségi szervezet és a lovasnomád jelleg is. A közelmúltban a székelyföldi kisbaczoni lófőség így alakult:

1 „A család feje, mint hadbaszálló lófő, sajátjából teremtette ki a lovat, a ruházatot, az élelmet; sőt még a tüzelőfát is a közösen főtt ebédhez. A birtok állott tizennégy véka téreje földből és még 77a hold szántóföldből, együtt 10 hold; ehhez 30 hold erdei és mezei kaszáló, mindössze tehát 40 hold és úgy látszik, hogy ennyi volt a lófőség átlagos birtokegysége. A tulajdonképeni jövedelmet azonban az állattenyésztés adta, az erdő és legelő szabad használata mellett." Az egészből világosan kitetszik a nemzetségi szervezet s a határozott, önmagára támaszkodó lovas-nomád képe. A mi a primőr, primipilus és darabont elnevezéseket illeti, úgy ezek nyilván a latinitás korából valók és meggyökeresedésük jellemzi a Székelységet, mely szeret az idegen után kapkodni. PÁPAI — Páriz — Bon szótárában 1767 — Primipilus annyi mint: „Az első seregnek Hadnagyja"; Primipilaris pedig: „A ki az első renden Kapitány volt, vagy az alatt vitézkedett: Lófő-ember". A szó összetétele: primus = első, pilus = szőr, tehát elsőszőrű, abban az értelemben is csupa elsőszőrű - magaszőrű ember; a szőr a lóra való vonatkozással is, így az ősi lovas-nomádra való fényvetés. XVI. SZÁZAD. Ménes 1514. Anjoukor. Ekkoron is a lovak, lovászok — Agazones — és csikósok — custodes equorum őrizetére voltak bízva, a szükséghez képest lábaiknál fogva vasakkal, az ú. n. compedes equini tehát békókkal — voltak összekötve.

2 1 BENEDEK ELEK4Ő1 mint lófőcsalád ivadékától való adat (in littl S WENZEL : M. Mezőgazd. Története p. 326.