Herman Ottó: A magyarok nagy ősfoglalkozása , Előtanulmányok / Budapest, Hornyánszky, 1909. / Sz.Zs. 1532

III. A nomádság elemei - A görög írók kora

98 A MAGYAROK NAGY ŐSFOGLALKOZÁSA A homlokrész inkább alúl domborodik, az orr hosszú és keskeny, a felső ajak tája rövid, szerintem az áll előrenyomul. Ez együttvéve adja az arcz sajátos tipusát és kifejezését. A test zömök, tagbaszakadt volta már maga is jellege az igazi lovas nomádnépnek — ott a hol: a magyarnak is. A közelebbi méltatás ott fog következni, a hol a magyarok típusáról lesz szó. Ez volna egyesített, lehetőleg a tárgyiakból merített képe a szittyák nomádságának és jellemének, úgy, a mint az a görög írókból kivehető. Tudatosan és gondosan kerültem a tárgyi alapon túljáró okoskodást, a vélekedéseket, mert helyesnek és találónak ismerem el VÁMBÉRY szavát,mely ekképen szól: „A meddő etymologizálás — és én hozzáteszem találgatás — nem világítja meg az ethnologia homályos vidékét".

1 E könyv irányánál fogva mindennek meg kell adni a tárgyi alapot, a mennyire ez messzemultakra nézve még lehetséges — és ha máskép nem lehet: a jelennel való viszonyítással is. A görög írók kora. Aeschyl, 525 Kr. e. Alexander Kelemen, 200 Kr. u. Anacreon, 559 Kr. e. Antiphanes, 407 Kr. e. Aristophanes, 444 Kr. e. Aristoteles, 384 Kr. e. Arrian, 100 Kr. u. Cratin, 520 Kr. e. Dio Chrysostomus, 155 Kr. u. Euripides, 480 Kr. e. Hellanius, 495 Kr. e. Heracleai Herodor, 515 Kr. e. 1 „A magyarok eredete" 1882 p. 17. 1