Herman Ottó: A magyarok nagy ősfoglalkozása , Előtanulmányok / Budapest, Hornyánszky, 1909. / Sz.Zs. 1532
III. A nomádság elemei - A Skythák nomádsága
90 A MAGYAROK NAGY ŐSFOGLALKOZÁSA ménes és a gulya". 1 A sorrendet tüzetesebben határozza meg HERODOT, a szittyáknak DARIUS ellen való vonulásuk leírásában: „Előfutárok a legjobb lovasok, kellő marhával éleimül; azután következnek a szekerek az asszonyokkal és gyermekekkel és a marhával". Ismeretes, hogy a görög írók szerint a. szittyák győzhetetlensége onnan eredt, hogy semmiképen sem voltak helyhez kötve, hanem mindenüket magukkal vitték, így nem szorulhattak meg sehol semmiben sem. Eddig is már kivehető, hogy az állattenyésztő szittyáknak lovuk és szarvasmarhájuk volt. STRABO azt mondja, hogy a szittya ló kicsiny volt; a juh ellenben nagy; az ökrök szarv nélkül valók voltak, hozzáteszi azonban, hogy némelyeknek lefűrészelték a szarvukat — talán valamennyinek. Mint kiváló Sákok szerepelnek — Chöril. — Hogy a kezes állatok közé a disznó is tartozott, azt HERODOT mondja, úgy hogy az istenségnek lovat áldoznak, a disznó azonban ki van zárva — tehát volt. Megtudjuk STRABO-ÍÓI, hogy a szittyák a lovat metszik s ezt avval okolja meg, hogy a szittya ló, noha kicsiny, de nagyon serény és makranczos; a metszés tehát szelídíti. Kirekesztve mindazt, a mit HERODOT, a szittyákról szólva, az egyszerű emberekről és a nagy állkapcsokkal — talán pofacsonttal — bíró kopaszokról — nyilván mongolokról — mond, ANTIPHANES-től tudjuk, hogy a szittya gyermeket nem bízták dajkára, hanem kancza- és tehéntejjel tartották. CRATIN jegyzi fel, hogy hipponik-szittya, mert vörös-sárga színű. ARISTOTELES szerint a szittyák símahajúak; ALEXANDER KELEMEN szerint növesztik hajukat; PLUTARCH mondja, hogy feltűrik — talán felborzolják — hajukat, megrémítés okából. Vallás szerint Nap-imádók s ennek lovat áldoznak. Életmódjukról azt mondja HERODOT, hogy nem vetnek, azaz nem földmívelők, hanem nyájaikból és halból élnek. HIPPOCRATES följegyezte, hogy főtt húst, ippakit, azaz: kanczatejből készített 1 TÉLFY „csordákat" mond, a mi azonban a nomád állapottal össze nem fér. A csorda a megtelepedtséghez van kötve: reggel kihajtják, estére visszatér.
