Herman Ottó: Az északi madárhegyek tájáról / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1893. / Sz.Zs. 1447/1

II ÚTIRAJZ - IX Throndhjem

AZ 1LSVIGEN. 83 van az északi művész bélyege, bizonyos erősség, melyről nem mondhatni, hogy vaskosság; de hát így viszonylik ez az antik szobrászat remekeihez, mint a normann szépség a nápolyihoz. Én ezt a dán vonást THORWALDSEN minden alkotásán látom. Throndhjem is várja már a turisták özönét, mely a várost az éjféli Nap idejében Christiania felől vasúton, Bergen és Angolország felől hajón árasztja el. Különösen a szűcs-árúk raktárai valami nagyszerűek. Jegesmedve, medve, hiúz, nyuszt, vidra, búvárok hasfele kikészítve s iparilag feldolgozva valóban csábítják az embert; pompás tarándszarvas-takarók nemkülönben. Igen szépek a nyírfakéregből préselt és a nyírfából faragott tárgyak. A dunnakacsa finom pelyhét roppant mennyiségben kínálják. De hova ragadt el a tollam ! Mi a «Haakon Jarl» czellájában hagytuk podgyászunkat s csak kézi táskával s entomologiai szerszámmal fölszerelve, köszöntöttünk be a «Viktoria» szállóba, én derekas főfájással. Dr. LEN DL kiment a nyugoti bokros lejtőkre, honnan jó prédával tért vissza s azt a hírt hozta, hogy ott egy tócsa fölött három fecskefaj röpült, tehát a füsti fecske— Hirundo rustica, — a fehérhasú fecske — Chelidon urbica — és talán a parti fecske — Cotile riparia. — Déltájban a székesegyház körűi éles sivítás hangzott föl, mely úgy tíz sarlószárnyú kanári vagy lábatlan fecskétől — Cypselus apus — eredett. Délután ismét a nyugoti hegységre mentünk; ez a híres Ilsvig, melyen igen magasan — 462 norvég lábnyira — egv régi színlő látszik, ugyanaz, a melyben KJERULF Norvégia geológiájában oly nagy erősségét látja föltevésének, hogy t. i. egykoron a tenger vize róvta oda. A városon áthaladva, pár háf veréb köszöntött csiripelésével, úgy egy barázdabillegető is, a mely madár itt leginkább az ember háztáján található. A sziklás lejtők fenyves 6*