Herman Ottó: Az északi madárhegyek tájáról / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1893. / Sz.Zs. 1447/1

II ÚTIRAJZ - IX Throndhjem

84 THRONDHJEM. részén rátaláltunk a sármányt a — Emberiza citrinella — és a s~ürke legyes gr e — Muscicapa grisola. A seregély még meglehetős számban él itt, gondos védelemben részesül, költőházikói mindenütt láthatók ; a madár már has, buzgón hordozza az eledelt s az ember iránt nagyon bizodalmas. A tükörsima tenger fölött egy madárszárny sem lebben. Igen érdekes a növényzet elhelyezkedése; ugyanabban a magasságban, a melyen a dió- és a cseresznyefa díszlik, ott van a havasi áfonya —- Vaccinum — is, éppen bogyózni kezd ; itt az alkalmazkodás az egyiket észak felé terelte, a másikat a magasból az alantasabb helyre vonta, tehát egyesül az, a mi nálunk régiókkal van elválasztva. Junius 17-ke vasárnap, az idő verőfényes volt és nem nyújtott utolsó látványt, hogy a félváros a hegyek lejtőire sétált ki, ott csoportosan letelepedett s vidám beszélgetést folytatva, látható élvezettel sütkérezett, mintegy fürdött a világosságban, melynek az év téli szakában kissé szűkiben van; fürödhetett is, mert a Nap már északi tájon száll alá, esti 1 o óra tájban tűnik el, a midőn a termometrum + 11

0 C.-t mutatott. Éjfélkor minden megerőltetés nélkül írtam a naplómat, sőt rajzolni is lehetett. A hajó indulásával késni fog, csak kedden éjfélkor szállhatunk ismét tengerre. Junius 18-kán délután a déli lejtőket kerestük fel s elmentünk a Belvedere felé, mely a Sverresmur-hegy tetején fekszik, honnan elragadó kilátás nyílik a fjordra, a városra és a Nid-folyó völgyére és környezetére; látjuk hajónkat, a mint a kikötő széléig benyomuló vasút közvetetlen közelében pihen. A virágzó kaszálók nagyon néptelenek s a hol Ranunculusok virágzanak, ott semmi sincsen; inkább akad ott, a hol a pitypang sárgállik. A mi mozog, az leginkább légyféle. A lejtők tövén szálasabb fák alatt ernyős virágú növények