Herman Ottó: Az északi madárhegyek tájáról / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1893. / Sz.Zs. 1447/1

II ÚTIRAJZ - VIII Bergentől Throndhjemig

90 BERGENTŐL THRONDHJEMIG. A hajó e kis szigeten túl határozottan nyugoti csapást vesz föl, elhagyja a szigetközt s egyszerre tánczra kél az óczeán tetején. A hajó északra fordul s a Vaagső-sziget mellett halad. E sziget északi felén halad át a 62-dik szélességi fok. A hajó nagy darabon az óczeán hatása alatt marad, megkerülvén Stadlandnak messze az óczeánba kirúgó félszigetét. Ezen a darabon junius 16-kán haladtunk s e nap borús, szeles volt, annyira, hogy a tenger a szigetközökben is nyugtalankodott ; ezekből kikerülve, a hajó érezhetően hányódott, fedélzete csakhamar pusztává vált s elkezdődött a cselédség sietése és titkos kaczagása. Herő szigeténél megállott a hajó, nyugodtabb vízen volt, mert szigetközbe vergődött; de Aalesund felé tartva, egy darabon ismét hullámzásba került. Aalesund új időből való kerekedeimi város — 3800 lakossal — a tágas és a földségbe messze bevágó Stor-fjord rakodó helye, főhelye egyszersmind a Gadus morrhua L. fogásának, melynek lefejezett teste szárítva a «tőkehalat», mája a «csukamáj» olajat szolgáltatja. E halat itt eresztőhálókkal fogják, melyeket azonban nem mint a balatoniakat parók vagy póták, hanem üres üveggolyók tartanak úszva. A kifogott halak száma évenként hat millió darab körül van. Innen azután az óczeánra rúgó szigeteknek egy valóságos frontja töri meg a hullámzást, úgy hogy a hajó csöndes vízen éri el Moide-1, a Molde-fjord főhelyét. A szigetek sora délről északra feljegyezve ez: Valderő, Vikerő, Lepső, Harhanső, Flamső, Fjertoft, Harő; az utóbbitól nyugotra és északra a kisebb szigetek, halomszigetek és sziklagerinczeknek rengetege terjed szerte a tengerbe. Reggel volt, a mikor Moide alatt kikötöttünk. A «Haakon Jarl» egyszerre néptelenné vált, mert a turisták nagy része kiszállott, hogy a híres Romsdala- és Molde-fjordba szakadjon tőlünk. Moide egészen modern nyaraló hely.