Herman Ottó: Az északi madárhegyek tájáról / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1893. / Sz.Zs. 1447/1

II ÚTIRAJZ - VIII Bergentől Throndhjemig

A MOLDŐEN-SZIGET. A hol a földség belsejébe kilátás nyílt, mindig hómezőkre esett a szem. A szoroson, mely tulajdonképpen a Fröj-fjord, tovább haladva s úgyszólván a Nord-fjord torkolatában, Vaagsősziget délkeleti fokához közel és csupa kopár, rideg parti hegységek között, a Sund közepén van egy kis sziget, mely teljesen elüt a környezetétől, mert gondosan van művelve. Parányi öblöcskéje partján, az öböl vize fölé kinyúló fedeles 6. kép. — A Moldően, kis sziget a Nord-fjord torkolatában. darúval ellátva, egy emeletes, hófehér, pirosfedelű tárház áll; közelében, bokrok és gondosan mívelt kertnek közepette igen csinos úri ház; ez előtt, alább a part felé, egy melléképület, egy kis dombon egy kis házikó; az egészet szép, alakzatú, egyfelől üde pázsittal borított hegy zárja be, a melyen a telegráf karcsú póznákon haladva, a tengerben folytatja vonalát. Az öblöcskében egy őrfás kis hajó pihen. Az egész alkalmatosság fölött a norvég lobogó vígan leng a szélben (6. kép). Mindez oly sajátos, kedves, hogy az ember szinte sajnálja, a mikor a hajó kanyarodásánál a hegység elnyeli. Szívós norvég ember kis királysága.