Herman Ottó: Az északi madárhegyek tájáról / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1893. / Sz.Zs. 1447/1

II ÚTIRAJZ - VIII Bergentől Throndhjemig

BERAKODÁS. 71 A hajó gőzdarva az elindulás utolsó perczéig sem szünetelt, folyton rakodott liszttel, kávéval, czukorral, házak burkolására való gyalult deszkával, mindenféle kereskedelmi czikkel; mert hát e hajók azoknak a sarkköri vidékeknek, a melyekkel meg fogunk ismerkedni, valóságos dajkái s egy igazán óriási anyagcserének közvetítői, melyek visszafelé jobbadán tőkehallal, bálna-guánóval, nyírfakéreggel s effélékkel rakodnak. Nekik — norvég társulatok vállalkozásának — köszöni az ország bámulatos emelkedését, a melyről egy hivatalos kimutatás— NORDAL kapitány ajándéka — többek között láthatóvá teszi, hogy az állami és magán pénzintézetek, — köztük a takarékpénztárak — forgalma 184 ^ -ben tizenöt millió koronát tett; 1880-ban pedig kétszázötvenöt és hat tized millióra emelkedett, az évi halkivitel ugyanekkor tizennégy millióról harmincznyolcz millióra szökött, az állami bevétel tíz millióról harmincznégyre hágott. A forgalom kifejlődésének s minden norvég ember meggyőződése szerint annak köszöni az ország emelkedését, növekedő jólétét, hogy 1840-ben «eltörölte a nemességet s a munkát állította első sorba». Ezt a tételt mindenütt hallottam, a hol az ország fejlődéséről volt szó. Éjfélkor, olyan alkonyodásszerű világosságban, kiakasztották a gőzdarvat a gőzgépből s beakasztották a vasmacska csigájába. A vasmacska az óriásszemü vasláncznál fogva hamar fölkerült s a «Haakon Jarl» a kikötőből kibontakozva, a szigetközök útvesztőibe szállott. Az éj oly világos volt, hogy sem a hajólámpák, sem a szigetközökben oly sűrűn álló világító házikók és tornyocskák tüzei nem égtek. E világítók norvég neve «fyr», tűz. E tüzek a szigetek fokaira, nagyobb halomszigetekre, sokszor pedig éppen csak egy-egy kiálló sziklára vannak építve. Mindnyája jókarban van s igen pontos és szigorú felügyelet alatt áll.