Herman Ottó: Az északi madárhegyek tájáról / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1893. / Sz.Zs. 1447/1

II ÚTIRAJZ - VIII Bergentől Throndhjemig

72 BERGENTŐL THRONDHJEM

IG. Némelyek élénken emlékeztetnek a mi vasúti őrházainkra, némelyek kápolnaszerűek, a legritkább a toronyalak, a minőt az 3. kép ábrázol. Ez a «Kjejunge fyr» téglavörösre van festve, ablakai fehéren szegettek s az egész igen csinos alkotmány mintha a tengerből nőtt volna ki. Az őrök családos emberek s e családokat azután időrőlidőre külön hajó dajkálja mindennel, a mire szükségük van. A vilá gító készülék petróleum-lámpákra van berendezve s 5. kép. — «Kjejunge fyr» Bergen és Throndhjem közt. hatalmas visszasugárzó homorú tükör veti messzire a fényt, mely szilárdan álló, ellentétben a mozgóval — helyesebben forgóval — a minővel a világító hajók tájékoztatnak. E világító tüzek nélkül az éjféli tájak hosszú éjszakájában a hajózás, különösen a nagy, mély járású gőzösök közlekedése lehetetlenség volna, mert nincsen hajókalauz, ki a szigetek, halomszigetek, kőgátak — skjaer — és halomszigetek — holm — összevisszájában biztosan eligazodhatna. Éppen azért e világító tüzek elhelyezésében egy gondosan megállapított rendszer van keresztülvive, melynek alapja az. hogy a hajó lehetőleg mindig két tüzet lásson, egyet elől.