Herman Ottó: Az északi madárhegyek tájáról / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1893. / Sz.Zs. 1447/1

II ÚTIRAJZ - VI Bergen

HALASPIACZ. 55 Közép-Európa minden fája, bokra; de az északi szélesség 6o-dik foka mégis csak megérzik ezeken a növényeken, mert egy kissé nyomottak. A tavakban lazaczot tenyésztenek, mely a vendéglők és a hajók, talán polgárházak asztaláról sem hiányzik soha; a hatalmas, rózsaszínes szeletek, különösen eleinte ellenállhatatlanok voltak. A zsákvölgy ingoványos végén napszálltakor fölrajzott a norvég szúnyog oly sűrűn, hogy fátyolszerűen takart el mindent. Nekünk az óránk és felfogásunk estét mutatott, de csak nem akart komolyan alkonyodni — visszatértünk, hogy pihenhessünk. Reggel — junius 13-kán — lementünk a halaspiaczra. Itt a tengeri rák — Homarus vulgaris — részben óriási darabokban, hatalmas ollókkal uralkodik; hazája úgy is a norvég tengerpart, mely évenként három millió rákot vet a piaczokra; halak közül látható a Gadus, mely lefejezett állapotban és szárítva «Stockfisch», kevés makrahal s éppen csak egy pár tengeri sügér — Labrax lupus; — de azután a keszegűszók közül a nyelvalakű Hippoglossus vulgarisnak oly derék darabjai hevernek itt, a melyeket érdemes volt látni. E keszegúszók hosszúsága jóval meghaladta a métert. Némely ladik majdnem színig tele van mindenféle ivadék hallal, a melyet szapollyal mér a szigetségbeli halászság. Ez a halászság azután már igazán tipus: zömök, vállas alakok, rókavörös hajjal, hatalmas körszakállal, a melyből az ábrázatot kiborotválják s a bajuszt sem tűrik; fejükön sisakszerű, a nyakat teljesen és fedelesen védő, olajozott és lapos kalap; igazán északi halászemberek. A főutczában — Strandgade — a melyen áthaladtunk, minden a turisták csábítására van berendezve. Nagy raktárak, telve a kézmű és népies ipar tetszetős készítményeivel,