Herman Ottó: Az északi madárhegyek tájáról / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1893. / Sz.Zs. 1447/1

II ÚTIRAJZ - VI Bergen

VI. BERGEN. ERGEN zöme egy földnyelven fekszik, melyet egyfelől a Vaagen, a kitűnő kikötővé alakított öböl, másfelől a Pudde-fjord alkot. A város képe szép, mert legnagyobb része a tengerre lejt s így áttekinthető. Német eredete legott szembeszökik. Lakosainak száma meghaladja a 38,000-et. A kikötő északkeleti partján sűrűn egymás mellé sorakozó magas, keskeny homlokzatú, de annál mélyebb raktárak, a Hansa rendszerre vallanak. A kikötő csupa élet s valóságos árboczerdő tölti meg; közbe-közbe elsurrannak az ügyes halászcsónakok, hatalmas evedző-csapások nyomása alatt; terhök a hal és a rák. E mozgalmas kép fölött a móló fokán álló pharus ' uralkodik. Noha a város újabb részeiben teljesen modern építkezésű, a haragosvörös háztetők mégis sajátos jelleget ruháznak reája. A Nykirke — új templom — közelében fekvő «

Bergen» szállóban fogadtunk lakást s tájékozást szerzendők, fölkerestük az osztrák-magyar konzult KROHN urat, kinek üzlethelyisége a régi városban, a Saltodegarden nevű mellékutczában volt, mely szűk és szennyes voltánál fogva teljesen