Herman Ottó: Az északi madárhegyek tájáról / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1893. / Sz.Zs. 1447/1

II ÚTIRAJZ - VI Bergen

A MUZEUMBAN. megfelelt a magyar «kutyaszorító» fogalmának. Különben hamar rájöttünk, hogy a bergeni kereskedők kanczelláriái — a «contoor»-ok — mind ilyenek, de annál pompásabbak azután villáik, a melyekbe délután visszavonulnak. A látogatás nem volt különös hasznunkra, mert csak azt kaptuk, a mit már a menetrendekből tudtunk, hogy t. i. e napon, június 12-én, Tromső irányában csak hosszújáratú parti gőzös indúl, legjobb lesz tehát két napot Bergenben tölteni s 14-kén este a postahajóra szállani. Elővettem tehát Bergen térképét és leírását s nyomban megvolt a terv: délelőtt a muzeumba. délután kirándulás a Svartediket-tó tájára. A bergeni természethistóriai muzeum magasan fekszik s így messze kitekint a kis és nagy — lille és store — Lungegaardsvand tavakra, a városra és kikötőjére; van egy magasabb, nagy íves ablakokkal áttört közép része s két szárnya; az épület emeletes. Földszint szép és gazdag norvég néprajzi, régészeti és phraehistorikus gyűjtemény van, mely azonban halászati szerszámban szegény, mindössze két többesszakú dárda-szigony tűnt fel, mely szarvasszarvból való. Gyönyörűek a repesztett kovakő szerszámok. A természetrajzi rész, a mennyiben elkészült, szép és az északfelé útazóra nézve nagyon tanúságos; nagyon okosan előbb a norvég faunát hozzák rendbe. A madarak között legott szemet szúr az északi nemes kerecsen sólyomnak — Falco gyrfalco L. — egész sorozata, a nagyon világostól lefelé minden változat, mely reá tanít arra, hogyan kaphatott ez a faj annyi nevet, teszem GMELINtől: «candicans», HoLBÖL-től: «arcticus», BRISSON-ÍÓI : «islandicus» stb. Kö^e'pfajd, a süket- és nyírfajd keresztezéséből, négy látható; az északi karvaly-bagoly — Surnia ulula L. — mely