Herman Ottó: Az északi madárhegyek tájáról / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1893. / Sz.Zs. 1447/1

II ÚTIRAJZ - V Bergen felé

MEGÉRKEZÉS. 49 kicsiny, igen egyszerű, laposfenekű gőzbárkák hihetetlen gyorsasággal siklanak ide s tova; szóval, megkapóan eleven képe a szerző munkának. A kikötőben néhány ezüstös sirály — Larus argentatus — keringett, szóval a madárkép folyton silány maradt, jeléül annak, hogy a szárnyasok zöme már fészkelő helyeit kereste föl. Úgy a mint Norvégia déli csúcsának megkerülésében a nyugoti csapást elhagytuk s Eckerön túl határozottan északi irányt váltottunk, a nap hossza érezhetően megnyúlt, éjjeli i i órakor még csak alkonyodott s az ember nem győzte bevárni az öreg estét. Még egy éjszakát töltöttünk a hajón, hogy azután junius i 2-én ragyogó nap virradjon reánk. El kellett mennünk a világhírű Hardanger-fjord szádja előtt s belevegyültünk a szigetközöknek valóságos útvesztőibe. A Soteren-szigetség és földség között teljesen csendes tengeren közeledtünk a hatalmas Hansa egykori telepe, ma hatalmas norvég kereskedelmi város, Bergen felé sitt köszöntött az első dunnakacsa — Somateria mollissima ; — előbb egy, aztán egy pár mérte át a szigetközi tengert, alig arasznyira tartva a tükörsima tengerszín fölött. A hófehérrel és bársonyfeketével tarka hím legott szemet szúrt; nem kevésbbé a szintén fehér-feketén tarka os^trigasnef vagy csiganyilogató, — Hsematopus ostralegus, — mely nagy lármával mérte végig a szigetközt; sőt egy kiszökő sziklafok alkotta öblöcskében vagy száz halás^csér — Sterna — rajzott s csapdosott le a víz színére. A távolság miatt a fajt nem lehetett meghatározni. Reggel 7 órakor Bergenben kötöttünk ki. A rakodók czölöpzetén millió és millió Mytilus-csiga zsúfolódott össze és sajátságos Mytilus-kékbe mártotta az egész alkotmányt. HERMAN, Északi Maddrhegyek. 4