Herman Ottó: Az északi madárhegyek tájáról / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1893. / Sz.Zs. 1447/1

II ÚTIRAJZ - V Bergen felé

48 BERGEN FELÉ. perczenként hol itt, hol ott felszöknek, visszavágódnak és szétfoszlanak, igazán fölséges látványt alkotnak. Úgy, a mint a kis «Motala» hullámtarajról hullámvölgybe került, mind szebb és szebb játékát láttuk különösen a víztől elnyelt levegőbuborékoknak, a melyektől a háborgó tenger «szőkesége» eredett. A mily fölséges volt a hullámzó óczeán szépsége, oly nagy volt néptelensége: egyetlen egy sirály sem mutatkozott. Vitorla, tovasiető gőzhajók omló füstje ellenben mindenütt látható volt. A kik nem vettek részt az eckersundi futásban, azok csupa skandinávok voltak, kik az erősen ingó hajón biztosan jártak-keltek : látszott, hogy a tenger valamennyinek bizalmas eleme. Ezeket az embereket, kiknek tipusa nekünk legkevésbbé sem volt idegenszerű, élénkség és bizonyos vidámság tünteti ki; könnyen erednek szóba s igen tapintatosan viselkednek; az idegenek tájékoztatásában pedig fáradhatatlanok. Stavangerhez közeledve, ismét szigetközökbe jutottunk, a melyekben a tenger legott elsimult. A város egy gyönyörű, jól védett és mély öböl szélén fekszik, melynek folytatása délnek a Gans-fjord, keletnek a messze bevágó Lyse- és Höle-fjord; az utóbbi kettő tájszépségeiről híres; a Lyse-fjord éppen a legszebb Norvégia ezen részében. Ám mi csak a hegyalakzatok zsúfolódását bámúlhattuk, mert sietni kellett a czél felé, mely még messze volt. Stavanger, noha többször leégett, mégis, mint minden norvég város, a megtelepedettség és bevégzettség hatását teszi reánk; jól épült házak, haragos vörös cseréppel födve, alkotják. A lakosság száma húszezren fölül van; kikötője, mint nagy vidéknek kereskedelmi középpontja, roppant élénk; apró és nagy hajók folytonosan ki- s berakodnak;