Herman Ottó: Az északi madárhegyek tájáról / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1893. / Sz.Zs. 1447/1

II ÚTIRAJZ - IV Budapest—Frederikshaven

LÁTOGATÁS VIRCHOWNÁL. a melyekkel az ősember elhunyt kedveseinek arczvonásait iparkodott megörökíteni. Eszembe jutott, hogy ezekkel az eredetiségekkel, a melyekre Mező-Túron, Tisza-Füreden oly nagy hajlandóság mutatkozik, hatalmas vásárt csaphatnának fazekasaink, különösen a tulajdonképeni Poroszországban, hol BEHREND, LISSAUER, KASIZKY és mások számos emberábrázatú praehistorikus urnát írtak le, a melyeken a fedél a sisakot, a két fül a kezdetleges emberfület s a nyak többi része az ábrázatot, illetőleg a hajdíszt jelentette. A nap legnagyobb részét ismét az aquariumban töltöttük, hol egy brazíliai madárpók s pár sirály képe vándorolt a rajzkönyvbe. Nyolczadikán VIRCHOW tanárt kerestem föl a nagyon előkelő, csöndes Schelling-strasse io-dik száma alatt. Az előszoba padlója embermagasságra rakva volt díszkötésű könyvekkel, merő tiszteletpéldány a világ minden tájáról. A szalon, bútorzat szerint egyszerű ; pár angol színnyomat — svájczi tájak — a falon, egy ékes talapzaton a milói Vénusznak egy kicsiny, de remek másolata. A nagy tudós, kin a speczifikus német professzornak egyetlenegy vonása sincsen meg, nagy érdeklődést tanúsítva, magyaráztatta magának «A magyar halászat könyve» tartalmát és eszmemenetét, bátorított a fordítás megejtésére s hogy kiadó akadna. Az egész ügy boldogúlt TREFORT miniszteren fordúlt volna meg; — ő elhalt s így a tervezgetés hiábavaló volt. Különösen helyeselte azt a nézetemet, hogy RAU * hibázott, a midőn a praehistorikus halászszerszámot csak a most élő vadnépekével hasonlította össze, mert szerintem fontosabb az összehasonlítás azokkal a praehistorikus leletekkel, a melyek lábunk alól kerülnek ki s a melyekkel, így vagy úgy, de összeköt a fejlődés fonala. Az is nagyon tetszett * Prehistoric Fishing. 1884.