Herman Ottó: Az északi madárhegyek tájáról / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1893. / Sz.Zs. 1447/1

II ÚTIRAJZ - IV Budapest—Frederikshaven

50 BUDAPEST — FREDERIKSHAVEN. neki, hogy a fordítás sikerülhetne azoknak a német mesterszavaknak a fölhasználásával, a melyekkel a magyar földön halászó németség él, mely részben — pl. a Fertő körűi — őstelepes számba megyen ; sőt nem lehetetlen, hogy e szavak gyűjteménye a német nyelvkincset gazdagíthatná. A lapp halászszerszám ismeretlen voltáról is folyt a beszéd. De hát ezek csupán szép tervezgetések voltak; légvárak, a melyeket az élet prózája s még inkább a halál könyörtelensége elsöpört.... Végig mentünk a gazdag állatkerten, mely tele van érdekes, jókarban lévő állatokkal; sehol nyoma sincsen annak a fojtó, öldöklő bűznek, a melyért nekünk utaznunk sem kell. A nagy macskafélék ketreczei folytonos dezinfekczió alatt állanak; a legtöbb kerített hely két félből áll, az egyik be van gyepesedve s abban van az állat, a másik, mely le volt taposva, fölújítás alatt van. Hogy kéjelegtek azok az ausztráliai kenguruk — Macropus — a felújított, verőfényes gyepen ; öröm volt reájok nézni! Igen kedves volt a gulipán vagy kardorrú sneff — Recurvirostra — társaság, melynek erős, kiáltó, de kellemes szava folyton hangzott. Majdnem minden állatnak meg volt a maga protektora, ki beczézte, világos jeléül annak, hogy a jó tartás megadja a szegény fogolynak azt az életidőt és életkedvet, mely a látogatók szeretetét megnyeri. Éjnek idején Hamburgba siettünk. Reggel — 9-ikén — a Schwerinhez tartozó Boitzenburg állomáson túl a vonat zakatolása két pusztai talpastyúkot — Syrrhaptes paradoxus — vert föl, mely egy üde zöld kaszáló fölött röpülve, sajátságos megjelenésénél fogva biztosan meg volt különböztethető. Az 1888-dik év t. i. a Syrrhaptes második nagy beköltözésének éve volt.