Herman Ottó: Az északi madárhegyek tájáról / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1893. / Sz.Zs. 1447/1

I BEVEZETÉS - III. Az út terve és a fölszerelés

III. AZ ÚT TERVE ÉS A FÖLSZERELÉS. MAGYARSÁG természetvizsgálata még ma sem bírt kivergődni bizonyos szegényességből, a mely mintha belénk kövesedett volna abból a korból, a melyet BRASSAI oly találóan jellemzett. A czélt kitűzni értjük; de oly szegényes anyagi eszközökkel igyekszünk feléje, hogy az eredmény csak töredékes marad. Lelkesedéssel beszélünk hazánk természeti viszonyainak kutatásáról; teszünk is; de a szemhatárnak az a kiterjesztése, mely a fölismert viszonyok magasabb fölfogásához vezet, csak ritka esetben lehetséges. Áll ez különösen a természetrajziak, legkülönösebben pedig az állat- és növénytaniak tekintetében, a melyek körül csak a közvetetlen szemlélet, az élő szervezeteknek termőhelyökön való megfigyelése vezethet a magasabb fölfogáshoz, mely nélkül biztos ítélethez, a törvényszerűség felismeréséhez nem juthatunk el. Mily fényesen bizonyít e mellett DARWIN tudományos szellemének fejlődése, sugárzása, mely a fajok eredetének régi elméletét halomra döntötte s a puszta alakiság helyébe a fejlődés fönséges problémáit állította oda! A nagy tudós maga vallja be, hogy kevés állattani ismerettel indult el nagy útjára s hogy tulajdonképen az alakoknak zónák szerint jelentkező módosulása, tehát magának az életnek közvetetlen szemlélete volt oktató mestere.