Herman Ottó: Az északi madárhegyek tájáról / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1893. / Sz.Zs. 1447/1

I BEVEZETÉS - II. Az arktikus tájakról szóló hit és a valóság

ÓCZEÁNI ÉS FÖLDSÉGI ÉGHAJLAT. 19 itt minálunk Magyarföldön sokkal keményebb, mint az Északifokon ! Ez a jelenség elég érdekes arra, hogy a reá vonatkozó általános adatokat vázlatosan össze is foglaljam. Az északi sarkköri földségek területe 3.817,200 négyszög kilométert tesz s a sarkkör belsejének természetét kiderítendők, eddig legmesszebbre jutott: WEYPRECHT és PAYER, az é. sz. 82° 5

'-ig, NARES 83° 2o'-ig, végre 1882-ben LOCKWOOD 83° 24-ig. Az eddig szerzett ismeretek arra tanítanak, hogy a hőmérséklet, vagy mondjuk a hőmérsékletben kifejezett éghajlat, a sarkkörön belől két csoportra osztható, ú. m. az óczeánira és a földségire; az éghajlat pedig ezekben a csoportokban nem úgy alakúi, hogy azt a tételt lehetne fölállítani, «mennél magasabb az északi szélesség, annál hidegebb az adott pont éghajlata», mert a valóság az, hogy a tenger hatása alatt álló pontok, noha magasabb szélességi fok alá esnek, mégis enyhébb éghajlattal bírnak, mintaföldség belsejének délibbre fekvő pontjai. Áll pedig ez tisztán a tenger mérséklő hatásáról ott is, a hol melegebb áramlásokról szó sincsen. A mondottakat néhány adat igen szembetűnően bizonyíthatja. Még pedig, a tenger hatása alatt állva: Hely: Szélesség: Nyár: Tél: Flöeberg: 82° 17' +i-2pC. — 35° C. Mosselbai: 79

0 53' +2-8° « — 15

0 « Port Foulke: 78° 18' + 27

0 « —29-6« Port Kennedy: 72

0 1' +3-2° « — 37-4 « A földség belsejében — Szibériában: Verchojanszk : 67° 34' + 13

0 « —47

0 3'. Ebből látható, hogy a tenger hatása alatt álló legészakibb ponton — 82° 27' — a tél hidege sohasem száll oly fokra, 2*