Herman Ottó: Az északi madárhegyek tájáról / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1893. / Sz.Zs. 1447/1

I BEVEZETÉS - II. Az arktikus tájakról szóló hit és a valóság

I 8 AZ ARKTIKUS TÁJAKRÓL SZÓLÓ HIT ÉS A VALÓSÁG. mint a majdnem tizenöt szélességi fokkal délibbre fekvő földségi ponton. A meleg áramok — norvég részen a Golf-áram — beavatkozása, természetesen még inkább módosít, a mint ezt már a bodő-vardői vonal éghajlati kimutatásból látjuk. Legjellemzőbb e tekintetben Vardő, mely 70° 22' északi fekvés mellett, a mi Verchojanszkhoz képest '2

0 48'-czel magasabb, kemény telekben sem ismer nagyobb hideget — 1 2

0 C.-nál. A hol azonban a norvég parton a Golf-áram hatása megszűnik, a Vardőtől délre és keletről benyomuló Varangerfjordban, ott a délibb fekvés daczára az éghajlat zordonsága nyomban megnövekszik. Számokban kifejezve a különbség ez : Vardő 72

J 22', a Golf-áram hatása alatt: Évi átlag: + o,8° C. Nyborg* 70° 2", — 1,5° C. a Golf-áramon kívül állva. Januáriusban az átlag: Vardő — 6° C. Nyborg — 1 2

0 C. A Golf-áram nagy mérséklő hatását azonban legfényesebben az bizonyítja, hogy noha a Grönland és a Spitzbergák közötti tengeráramlás nem kevesebb, mint három millió km

2 jeget szállít délnek az óczeánba, a norvég partokon, beleértve a Jeges-tenger felé forduló egész partrészt, az Északi-foktól Vardőig is, jégzajlás sohasem tapasztalható, ott a tenger sohasem fagy be! És hogy ez a jelenség valóban a meleg áramtól ered, azt világosan a következők bizonyítják. Szeptembertől májusig, tehát télen át, a tenger hőmérséklete magasabb a levegőénél; juniustól augusztusig, tehát nyáron át alacsonyabb. * Az északi, a Varanger-fjordban.