Herman Ottó: Az északi madárhegyek tájáról / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1893. / Sz.Zs. 1447/1

I BEVEZETÉS - II. Az arktikus tájakról szóló hit és a valóság

I 8 AZ ARKTIKUS TÁJAKRÓL SZÓLÓ HIT ÉS A VALÓSÁG. otthon is, az irodalom segítségével állapítsam meg s a meghatározások tisztára kimutatták, hogy a magasabb regényességről, melynek koronája a délszaki utazók számára a számum szele és az oroszlán, északon pedig az örök jég és a jegesmedve, eleve is le kell mondanom. Szívesen is tettem. E meghatározások legelején állott a hőmérséklet kérdése, már a ruházat miatt is; alakúit pedig ez a mint következik. A sarkkör déli részétől északnak véve, a hőmérséklet a kiszemelt útvonalon így alakúi: ÉVI KÖZÉP: Bodö: 67° 17' é. sz. -f 3-6° Celsius Tromső: 69° 38' « « f 2'2° « Hammerfest: 79

0 40' « « 9-2-3° » Vardő: 70° 22' « « + o-8° TELI KOZEP : Bodö: — 2-4° Celsius; Tromső: — 4-2° « Hammerfest: — 3-0° <

( Vardő: — <ro° « januáriusban NYÁRI KÖZÉP I Bodö: -(- 12• 3

0 Celsius; ÍTromső: 4- 11'5° « Hammerfest: + 12-0° « Vardő: + 8-8° » juliusban Tromső-ben, az északsarki expedicziók legtöbbjének e kiindulási pontján pedig, a tél hidege csak ritkán üti meg a — 1 i°C; a mi ezen túljár, az a legnagyobb ritkaságok közé tartozik. Ennek a vizsgálódásnak az volt az eredménye, hogy a magyar vadász őszi ruhája teljesen elegendő lesz s igazán arktikus fölszerelésre semmi szükség; sőt kisült, hogy a tél