Herman Ottó: Az északi madárhegyek tájáról / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1893. / Sz.Zs. 1447/1
I BEVEZETÉS - II. Az arktikus tájakról szóló hit és a valóság
A GOLF-ÁRAM HATÁSA. okunk egy szónyi túlzást gyanítani ama végsőig menő küzdelem leírásában sem, a melyet WEYPRECHT és PAYER — hajót vesztve — egészen Novaja-Zemlyáig vívtak. Ez mind igaz és úgy van. A közfelfogás csak abban téved, hogy a sarkkör legbelsejének rettenetességét az egészre terjeszti ki, t. i. arra az egész óriási területre, mely a sarkkör déli szélétől, tehát a 66° ^o'-től az északi szélességi 90° fokig, vagyis a földgömb tengely-pontjáig köröskörűi terjed. De a sarkkörbe vezető út, mely különösen nekünk kínálkozik s mely az Északi-fokhoz — 71° 10' — vezet el, tehát elég mélyen a sarkkör belsejébe, ez másra tanít s különösen az örök jégről s a kénesőt fagyasztó hidegről táplált hitet rontja le teljesen. Norvégia legdélibb fokától, Lindesnaestől, mely 57" 57' 43" északi szélesség alatt fekszik, föl az Északi-fokig, mely 71 0 10' alatt mered a Jeges-tenger ködébe, és tova keletre Vardőig, mely 70" 22' 11" é. sz. és Greenwichtől számítva a keleti hosszúság 2 h- 4™- 34% Páristól pedig a 28 J 47' 1 3" alatt fekszik; sőt innen északfelé kanyarodva még NovajaZemlya nyugoti partja hosszában is: a tenger sohasem fagy be. mert a Mexikói-öbölben, alig 20 foknyira az egyenlítő fölött, tehát erősen délszakon az éppen ezért meleg Golfáramlás indúl, mely közvetetlenül a norvég partot Throndhjem táján, tehát körülbelül az é. sz. 63° 23' 3o"-e alatt éri el, azután követi e partot Vardőig, így tulajdonképen egy óriási arányú természetes vízfűtést alkot, melynek mérséklő hatása nemcsak a tengerre, hanem a földség parti részére is kiterjed. A földgömb e részén az igazán arktikus természet csak ott veszi át az uralkodást, a hol a meleg Golf-áram hatása megszűnik. A szerény expediczió előkészítése megkövetelte, hogy a meglátogatandó terűlet legfőbb természeti viszonyait már HERMAN , Északi Madárhegvek.
