Herman Ottó: Az északi madárhegyek tájáról / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1893. / Sz.Zs. 1447/1

I BEVEZETÉS - I. Az első gondolat

A MEGFOGAMZÁS. ruc^a, a rot be gyű pityer dolgát és hogy kik azok a búvárok, a kik mind azt följegyezgették, így lehetővé tették az én meghatározásaimat, búsan horgasztotta le fejét. Azután elbeszélte, hogy társával, valamelyik ANDRÁSSY gróffal, beutazta egykoron egész Európát: tisztelkedtek az udvaroknál, magyar urakhoz illő pompát fejtettek ki ő jegyezgetett is; de ha azt kérdené tőle valaki, hogy London Hyde-parkjában miféle madarak röpültek akkoron, arról semmit sem tud! Már pedig igaz, hogy mindazok a társadalmi viszonyok, a melyekre ők akkor figyeltek, megváltoztak — de nem a madarak! Es igaz az, hogy ő ezeket a tavakat, melyek még perczekkel ezelőtt az ő szemében éppen csak közönséges tavak voltak, most már egészen más szemmel nézi, azoknak madáréletét pedig különösen! És az is igaz, hogy az a költség, melyet utazásaira fordított, haszon nélkül kidobott pénz volt. Igen természetes, hogy ez az eszmemenet bizonyos tekintetben túlozott volt; mert hiszen nem szorúlt bizonyításra, hogy a társadalom mozgásában a múlóknak látszó jelenségsorozatokban is fontos tanúságok rejlenek. A korfestő elemeknek, ha híven vannak följegyezve és valóban jellemzők, történeti becsök is van és az emberiség valódi történelmének tulajdonképpen ezek az építő kövei. És elvégre is minden emberi tudás alapjában véve történetírás, mert hiszen fejlődik, halad s ezért van múltja, jelene és jövője. Ma a sociologia már tudomány. Hozzá a tudomány mindent fölkarol. Az északi tájakra vivő útnak — majdan talán a délinek is — gondolata itt, a Mezőség tósorozatainál a katonai pihenő helyen fogamzott meg bennem s én boldognak vallom magamat, hogy az egyiket megtehettem . . . Az út leírása nem kér nagyobb számbavételt annál, a mely egy becses fának, a melyből művet faragunk, valamely for-