Herman Ottó: Az északi madárhegyek tájáról / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1893. / Sz.Zs. 1447/1

I BEVEZETÉS - I. Az első gondolat

ÁBRÁND ÉS VALÓ. nek, a hova a vándorok mennek ; a honnan azok a ritkaságok ideszakadoznak. Északi sarkkör te, madárhegyeiddel; Afrika te, madártitkaiddal! — A ki azt színről színre láthatná! Ezekkel szemben hiábavaló a képzelő tehetség. — Csupán a valónak szemlélete, a tapasztalás vezet a lényeg felé! Azokon a tavaszi éjszakákon, a melyeknek csöndjét a már telepedő ví^ibika — Botaurus stellaris — bömbölése, vonúló darvak — Grus cinerea — krúgatása, a tovanyilaló ruc^ák sivító szárnycsapása és hápogása verte fel, szinte ellenállhatatlan vágy szállotta meg az embert. Sarkkör és Nubia! És e tökéletes szabadsággal tovairamodó szárnyasok — hej, ha beszélni tudnának! Ok, kik akadályt nem ismerve, elröpülnek a messze északon befagyott hajó fölött, el oda, a hova ember még el nem juthatott! És mások ismét beiramodnak az egyenlítő ismeretlen tartományaiba. Ha ezek beszélni tudnának! Mily nagy, de kínos is volt az a vágy akkoron, a szegény intézet földhöz tapadt és röghöz lánczolt emberére nézve; naggyá a tudásszomj, kínossá az elérhetetlenség érzése tette. Látni a költözködés tüneményét, egyetlen ponton egy parányi töredékét s nem törhetni a lényeg felé! Hát sejthettem én akkor, hogy egy megerősödött magyar tudományos társulat majd egykoron nemcsak reám bízza a madarakról szóló mű megírását, hanem megszerzi és megadja a módot arra is, hogy a madárhegyek tájára eljuthassak ? Sejthettem én azt, hogy a magyar sajtó oda fejlődik, hogy egyik lapja, könnyű viszontszolgálat fejében, segítségét ajánlja föl ? Már pedig ezek megtörténtek és örök hálára köteleztek. És mielőtt e bevezető sorokat leírtam, ellenállhatatlan vágy szállotta meg egész lényemet: huszonöt év múlva