Herman Ottó: Az északi madárhegyek tájáról / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1893. / Sz.Zs. 1447/1
II ÚTIRAJZ - XI Az «Aederholm» vagy a norvég pehelygazdaság
XI. AZ ((AEDERHGLM» VAGY A NORVÉG PEHELY GAZDASÁG. TI NAPLÓMBA 1888. Junius i i-ike alatt még a «Motala» norvég gyorshajó fedélzetén következőket jegyeztem volt be: «Christiansandtól Bergenig hajózva, nagy darabokon nem mutatkozott madár. A kikötőkben rendesen két-három pár tengeri csüllő, — Larus marinus, — valamivel több ezüstös sirály — Larus argentatus — keringett. Bergen előtt röpült az első Somateria — dunnakacsa ; előbb csak egy magánosan, majd egy pár s mind alig két arasznyira a tenger színe fölött sietve tova. a halomszigetség közeibe.» E madárfaj tojója, gunárja majdnem lúdnagyságú; a tojó barna és sötéten hintett színezetű ; a gunáron a fehér szín az uralkodó; van rajta bársonyfekete, pofáján tengerzöld is. A fejtető, szemvonás, has, fark, szárny fekete; háta, nyaka, begye, szárnyfedői fehérek; így messze kirí s könnyen tűnik föl; határozottan kacsa-alkatú. Tudományos neve Somateria mollissima Leach.; származás szerint: awjia test, Ipwv gyapjú és mollis puha, tehát értelem szerint puha pelyhes testű madár, melyet a tudománya Fuligulák közé soroz; kizárólag az északi tengereken él, s nagyhírű, mert tőle való a legfinomabb pehely, az ágytöltelékek legbecsesebbje. Felületes útleírások mindenfélét írnak összevissza e ma-