Herman Ottó: Úti rajzok és természeti képek / sajtó alá rendezte Révy Ferencz. Budapest, Méhner Vilmos, [1894]. / Sz.Zs. 1477

A fülemüle utazása

— 73 -Van ott búcsú; de történetesen a Griffmadárbúcsú, hova fülemülének — még ha különben oda juthatna is — rossz társasága s baja akadna. A madárbúcsú, szólt a Sejk, a Borasszus-pálmák alatt, messze Aetiopiában van, ott. a hol a napsugár úgy szúr, mint a rózsatövis, s a hol oly fekete emberek laknak, a melyekhez képest a mi szénégetőnk valóságos fehér hattyú. Oda megmagyarázta az útat. Követni kell a Nilust fölfelé; mindig ügyelni a Lotusz-virágra, mint kalauzra; ez elvezet a Szykomorusz fokig, azután a nagy tavakig, a melyekben a Nilus tündérei fürdenek Innen egy más folyóhoz lehet eljutni, mely a végén nyugotra fordul, s az Oczeánba szakad. E folyó mentének derekán van a Borasszus búcsújáróhely, melyet eltéveszteni nem lehet, mert a benszülött madarak világa mind odavándorol. Itt fehér ember nem járt, de sohasem. No megköszöntük az íbiszek Sejkjének szívességét s indultunk. Üdvözöltük a Phőnix-pálmák hazáját; láttuk azokat a csúcsos hegyeket, a melyekről a Sejk azt mondta, hogy régi, igen régi időkben emberek hordozták össze; azután tartottuk a Nilus partját továbbtovább. Jaj kedveseim, tíz napig is beszélhetnék, míg elbeszélném nektek, mi mindent láttunk mi e hosszú hosszú uton. Hányszor csodálkoztok ti itt a Seregély úr merészségén, ha felül az ökör hátára vagy épen a szarva közé, hogy még ott is szedegessen — hisz ti tudjátok mit! De hát mi ez a Hyász úrhoz képest, ki szintén csak akkora, mint a Seregély — csakhogy egy kicsikét hosszabb lábú, — de a ki azután a Krokodilus fejére is ráül — nem elég! a Krokodilus szájába búvik s piszkálja azokat a rettenetes fogakat, a melyek közül egy is akkora, mint itt az egész Fitisz barátunk, s annyi, mint az erdő fája!" — Hát mi az a „Krokodilus?" veté közbe a kis pinty.