Herman Ottó: Úti rajzok és természeti képek / sajtó alá rendezte Révy Ferencz. Budapest, Méhner Vilmos, [1894]. / Sz.Zs. 1477

A fülemüle utazása

— 74 -„Igaz, ti azt nem tudjátok. No, az szakasztott olyan formájú, mint a mi itteni jó ismerősünk, a kis gyík; de teste van akkora, mint ott az a ledöntött sudár!" — Volt erre szörnyüködés. A fülemüle folytatta : „Evvel megismerkedtünk; igen szelíd, jámbor egy madár, senki sem keresné benne azt a vakmerőséget ; maga mondta, hogy rendeltetése; isten úgy akarja! Ti csodálkozni szoktatok Küllő barátunk, vagy épen az evet mászkálásán. De mi az a Majmokhoz képest, melyek ott komédiáznak! Csodásnál csodásabb dolgokat látva, végre a Szykomorusokhoz értünk, hol pihenőt tartottunk, s a zarándokok nagy seregével találkoztunk. Rikitószínü, czifra népség volt az; büszke, lenéző a magaviselete; reánk alig hederítettek. És az énekök! ? Jaj kedveseim, ahhoz képest még a Mátyás úr rikkantása — lármája is csupa szymfónia. Mikor mi kezdtünk reá, egyszerre csak elhallgattak, figyeltek; aztán körülfogtak, aztán dicsértek, aztán barátságosak lettek, aztán együtt mentünk, s minden jól volt. Egyáltalában jó énekkel az egész világot be lehet utazni; az mindenütt barátot szerez. Röpültünk aztán seregestül. Az új ismerősök azt mondták, hogy az a másik folyó, a melyről az íbisz Sejk beszélt, a Kongó. Sokára értünk oda; de csak elértünk valahogy. A búcsújáró hely eg^y Borasszus pálmaerdő kellő közepén fakadó kristály forrás. A napot fölkeltében és lenyugvásában dicsérte millió madárzarándok éneke, imája Délben, a mikor a nap épen az égbolt kellő közepén állott s tüzes sugarakat lövelt, megvonultunk a levelek árnyékában, s egy ily alkalommal beszélte el nekünk egy bennszülött papagáj, hogy e vidék legnagyobb s legújabb eseménye az, hogy egy fehér ember is ide vetődött volt, ki sok madarat