Herman Ottó: Úti rajzok és természeti képek / sajtó alá rendezte Révy Ferencz. Budapest, Méhner Vilmos, [1894]. / Sz.Zs. 1477

A fülemüle utazása

— 68 -gató, a kerecsensólyom is él és gyilkol — egy istentelen emberhad rontott, melynek se szent könyve, se szent érzelme; mely mindent irt, gyilkol a mi él; az isten minden állatját üldözi, minden virágát letapossa. 1 Azt mondta a kazári fecske, hogy még legjobb barátainkat, a rózsavölgyi jó nép kis gyermekeit is öldösték, s hogy a völgy rózsáinak vége, vége, vége ! Nem bírtuk elhinni! Hiszen az teljes lehetetlennek látszott, hogy a nekünk oly jóságos ég ne sújtsa legharagosabb villámával azt a szörnyeteget, mely minden népet, s minden jót legyilkol, legázol Az Aranybegyek elhatározták, hogy tovább követik a Dunát s napkelet felé tartva az ott hullámzó tengeren igyekeznek átjutni. El is mentek. Mi azt határoztuk, hogy mégis megkísértjük a rózsavölgyet viszontláthatni. Hisz fülemüle emlékezet óta nem volt eset rá, hogy elkerültük volna. Jaj kedveseim, milyen próbálkozás volt ez!! Elkezdtük a repülést hajnalhasadtakor. Még ki sem hajnalodott, már borzasztókat láttunk! A hol azelőtt kedves emberfészkek fehérlettek, ott most olyan fekete foltok voltak, mint itt a mi erdőnkben a szénégetők tűzhelye. A hová csak néztünk, mindenütt a gaz farkas ólálkodott. Es mennyi! Eljutottunk egy helyre, honnan iszonyatos lárma hangzott: barna, fakó, fekete szárnyú, fehér dögészkeselyük, varjak, hollók ezrével czivakodtak a prédán. És milyen prédán! Épen azok az emberek: férfiak, asszonyok, gyermekek, kik sohasem bántanak minket, ott feküdtek a földön, felszaggatott mellel — óh irtózat! Fuldokolni kezdtünk, mert iszonyatos, fojtó lett a levegő. 1 Vonatkozás az 1877—78-ik évi orosz-török háborúra a Balkán-félszigeten.