Herman Ottó: Úti rajzok és természeti képek / sajtó alá rendezte Révy Ferencz. Budapest, Méhner Vilmos, [1894]. / Sz.Zs. 1477

A fülemüle utazása

— 67 — Úgy terveztük az utat, — hogy már részletről is szóljak — hogy lemegyünk drága Dunánk ligetein, le odáig, a hol a sivitó kazári fecske már minaréteken költ; onnan egyenesen a nagy hegyeknek vágunk, hogy eljuthassunk az egész földrész vándorló énekeseinek legkedvesebb, legszentebb helyére, a rózsák völgyébe, hol elszoktuk énekelni őszszel a búcsúhymnuszt, mely így kezdődik : te fölséges rózsavölgy A völgyek százszorszépe: Kazánlik ! . . Visszajövet pedig el szoktuk zengeni a tavaszi üdvözlőhymnuszt, ezt: „Üdvözlégy virágok királynéja!" Innen indulunk a Parnasszusz alá; innen el, el, addig a fokig, a melyen a kék rigók utolsó fészke áll. Ott nagyot pihenve megkezdjük a nagy utat, mely az ős tenger hullámai felett vezet, hol csak elvétve akad egy-egy úszóháza az embereknek, a melyen megpihenhetünk. Tartunk a szent folyó torkolatáig, mely messze a pálmák hazájában fakad, ott a hová ember-madár még nem tudott eljutni. Erre majd a szent íbisztől

1 kérünk tanácsot és utasítást. így volt ez megtanácskozva és elhatározva. Jaj, de madár tervez, isten vég-ez! Eljutottunk szerencsésen a minarétig. Ott az Arany begyek, kik korábban szoktak indulni, ezrével voltak összezsúfolva s avval a hírrel fogadtak, hogy a tervezett úton nem lehet tovább menni, teljes lehetetlenség! A kazári fecske elbeszélte nekik, hogy az elmúlt nyáron arra az áldott népre, mely a rózsák völgyében lakozik, s melynek szent könyve tiltja a madarak megbántását, erre a népre, azokról a tájakról, a hol az átkozott fojto1 íbisz, egy afrikai madár ; a gázlók közé tartozik. Egyp ómban szentnek tartják. 5*