Herman Ottó: Úti rajzok és természeti képek / sajtó alá rendezte Révy Ferencz. Budapest, Méhner Vilmos, [1894]. / Sz.Zs. 1477

Az első hir. (Margitszigeti ötlet.)

— 59 -Mert az a nagy madárút, mely tőlünk a Bosporus, a Marmara-tengernek visz és annyi vándormadár útja, mivé lett az időközben !! Bulgária! ott ezidén az uj tavasz — mint mindig — lombot, virágot fakasztott; de a nyár, az ősz napja a gyilkolás, halál ezernyi iszonyát érlelte: — és nem az isten napja tette ezt, hanem fényes napja a „koronás nagy civilizácziónak", az a szörnyű nap, mely ma a gyilkos nevében vádolja a legyilkolt ártatlant.

1 Eligazodnak-e itt a kedves vándorok, itt, hol a felhő ágyúfüstből lesz, a patak embervér, a mező egy nagy temető, a társadalom egy öldöklő csorda ? S ha valahogyan mégis átvergődnek, vájjon visszatérnek-e jövő tavaszkor? Nem rémülnek-e el az emberektől mindörökre ? Az embertől, ki madarat, embert igáz és öl ? Oh visszajönnek ők bizonyosan, mert szivökben a leghatalmasabb az a legyőzhetetlen hatalom, mely tengeren és vérmezőkön át is elkalauzol: a madárhűség- és madárszerelem! 1 Vonatkozás az 1877-—/8 évi orosz-török háboiúra.