Herman Ottó: Úti rajzok és természeti képek / sajtó alá rendezte Révy Ferencz. Budapest, Méhner Vilmos, [1894]. / Sz.Zs. 1477

A fülemüle utazása

A fülemüle utazása. Az erdő még pihent. Keletfelöl épen csak az első halavány fény futotta be az égboltnak egy kis részét; oly halavány, hogy épen csak önmagának világított, árnyékot nem teremtett, az erdő árnyékát sem zavarta fel. De a halavány, szerényke ív, a melyet e fény megalkotott, mind magasabbra és magasabbra emelkedett; az ívből nagy félkör lett, mely elmosodó szélével végre a zenithre hágott. Ekkor e félkör központjából, mely épen a látóhatárba esett, sárgás fény kezdett lövellni És ez már gyorsabban terjedt. Nem is érhette el még a zenithet, a mikor eredete forrásából már a rózsás, hajnali pír is bontakozni kezdett. Ez már világosság volt. Az árnyék kelletlenül, lassan, de folytonosan hátrált az erdőszélről, a fák koronáiról; — mind beljebb és beljebb vonult az erdő sűrűjébe. S midőn a fények forrásából a sugáregyenes küllők is kitörtek, — s avval a világosság — és nyilsebességgel az égbolton termettek : ekkor az éj árnyai elpusztultak, az odvakba bújtak. Ragyog a hajnal; rózsás szine befutja a mindenséget. Minden ébren van. Ekkor a Május birodalom legszebb tündére kikelt az erdő kristály tiszta forrásából s megvitte az erdőnek ura parancsait. Mert ma a birodalom megalapításának évnapja van, s ez mindenkor hálaünneplésnek van szentelve. Ez legott meg is kezdődött.