Herman Ottó: Úti rajzok és természeti képek / sajtó alá rendezte Révy Ferencz. Budapest, Méhner Vilmos, [1894]. / Sz.Zs. 1477

Apró világ, szerény ház. (A tél alvó életéből.)

Apró világ, szerény ház. (A tél alvó életéből.) Nagy világ, fényes ház, rejtett völgyben kicsiny kunyhó! E két véglet közé sorakozik a világról s az otthonról létező fogalmak fokozata. Egy tarkabarka kép. A Tuilleriák s a falusi biró háza; a Como partján ragyogó „villa" s a tiszaparti halászkunyhó ; a Laterán s a fiókegyház vályogos kápolnája. Ebben is, amabban is ellakik valaki, otthonát leli testének, lelkének. Egyszer ráadtam a fejemet s bevezettettem magamat egy híres fényű császári lakásba. Maga a nagyváros fénye zaja sem birta kitörülni lelkemből egy szerény hajlék képét, egy kisded házét, mely egy sziklás, bükkös hegy tövében, két hatalmas hársfa árnyékában szerénykedik A császári termek csillogó pompája az első pillanatban elkápráztatta szememet. De csak egy perczig káprázott szememlelkem, a következőben ismét előttem állott a hársos kis ház s legyőzte a palotát minden fényével együtt. Győzött a patriarchális zöld kályha a márvány kandallón, a hófehérre súrolt falóca az aranyos, selyem bársony bútorzaton, a garasos, de hófehérre mosott függöny, a meszelt fal, a világ minden selyem függönyén gobelinestől, mindenestől. Már, hogy előttem győzött s nekem győzött; de valószínű, hogy az én hársos dicsőségem épen úgy járt volna e fényes termek lakója előtt, s a tanúiság az: neki ez, nekem amaz való. Mem cserélünk! Furcsa az ember! mindenik más-más minta szerint rendezi be valódi otthonát. — A „szalon"