Herman Ottó: Úti rajzok és természeti képek / sajtó alá rendezte Révy Ferencz. Budapest, Méhner Vilmos, [1894]. / Sz.Zs. 1477

Apró világ, szerény ház. (A tél alvó életéből.)

— 43 — még nem „otthon". Vannak ugyan fokozatai, melyek az arisztokratikus és nyárspolgári végletek között ingadoznak ; de egészben véve a lényeg benne van ebben úgy, mint amabban ; a különbség az, hogy az egyik fényes, a másik kérkedő vagy épen peczkes — a lényeg pedig az, hogy a „szalon"-ban maga a tulajdonos sem találja magát „otthon." A ház piacza ez, a melyen csak rendbeszedve s jobbadán csak külsőnkkel szoktunk megjelenni. Az igazi otthon az más valami. Annak minden aprósága benső ismerősünk, ízlésünk, hajlamaink, szokásaink, szükségünk választottja; egészen egyéni s épen mert az : mindenkinél más-más. Még a szaga és levegője is más-más, úgyannyira, hogy husszú évek múlva ráismerünk, s e szag, e levegő legott felidézi bennünk a régi régi eseményeknek, emlékeknek egész sorát Az otthon fokozatain azután leszállhatunk lassan a csőszkunyhóig vagy akár szt.-Cleofás népe

1 bolyongó, foltos sátoráig*. Az otthonhoz kötött követelések szerényebbek lesznek, eltűnik a pohárszék, fogas, tulipántos láda, asztal, háromlábú szék, s az egész „otthon" elfér egy czigányló hátán is, de mindenestől ! Ennyit az ember otthonáról, melynek legszerényebbje is tele van még felesleggel, ahhoz az otthonhoz képest, a melyet a természet apró lényeinek nyújt, s a mely a fecske fészkéhez is úgy viszonylik, mint a czigánysátor a Tuilleriákhoz. A kéreg repedései, a kövek alja, a sok apró zig-zúg, a harasztok kuszált töve, a bokrok alján korhadozó sok növényrész, a kihalt fatörzs elálló kérgének titkos fülkéi, apró lények millióinak oly hajlékot adnak, a mivel e lények megelégednek, a melybe visszavágynak. A sok apróság itt éli világát, itt születik, itt szeret és itt hal meg. Parányi otthonába védve van ellenségeitől, az évszakok viszontagságai kár nélkül mennek el felette, mert a hajlék jól van megválasztva. ' A czigányok.