Herman Ottó: Úti rajzok és természeti képek / sajtó alá rendezte Révy Ferencz. Budapest, Méhner Vilmos, [1894]. / Sz.Zs. 1477

Nürnberg

— 31 — legtöbbnyire remek műemlékeiben s mindegy, akár utczáin és téréin járunk, akár valamelyik toronyról nézzük a várost, leköti figyelmünket, gyönyörködtet. Leleményesség az idomokban, a stylszerüség megőrzése mellett, az untató merev symmetria ügyes kikerülése, a legkisebb térnek bámulatosan ügyes felhasználása, ezek jellemzik az építészetet. A szobrászatban a vonalak nemessége, a kifejezés tökéletessége s a maga helyén a teljes ünnepélyes komolyság; a maga helyén ismét rendkívül kedves naivitás, vagy humor uralkodik. A midőn ezek az alkotások keletkeztek, más idők is jártak. Akkor a polgárvárosok falai közészorult, mert csak ott érezte magát biztosságban a rablóvárakban tanyázó rablónemesség támadásai ellen. Hogy a polgárság fészkét minél jobban megvédhesse, minél szorosabban építkezett, innen az utczák szűk volta, kanyargása, a házaknak keskeny volta mellett magassága: a tért nem a földön, hanem a magasban kell keresni. Nos, az a polgár, a ki csak városa falain belül érezte magát biztosságban, legközelebbi környezetében kereste az élet szépségét, gyönyörét: feldíszítette házának belsejét, külsejét; áldozott a középületekre, a művészet segítségével a szűk falakra s azok közé egész világot varázsolt; mindez önérzetessé tette s büszkévé polgári czimére. A ki csak egyszer látta azt a Holzschuher arczképet, a melyet Dürer festett, a mely ott áll a Germán muzeumban, az tudja: mi az a polgári méltóság, akaraterő, szóval a polgári jellem, mely az igazi férfiasságban gyökerezik. Nem hívták azokat a polgárokat sem Hohenbergnek, sem Felsburgnak — így nevezték azt a nemességet, a mely rablóváraiból leszállva az útonállás „nemes" mesterségét űzte, hogy ma az udvari etiquette fontos kérdéseinél „dicső ős" számba vétessék. — A polgári nevek itt is olyanok voltak, mint nálunk: Tucher — Posztós, Backofen — Sütő ; volt itt Rindskopf, Bleibinhaus, aztán egy csomó dimimi-