Herman Ottó: Úti rajzok és természeti képek / sajtó alá rendezte Révy Ferencz. Budapest, Méhner Vilmos, [1894]. / Sz.Zs. 1477

Adriai képek. - V. A tenger szinén

— 19 — közvitéz szintén ott hordozza a marsaili botot. Sőt ez a körülmény még bizonyos helyére is utasított a hajó fedélzetének, mely noha legelői, a hajó orrán van, még is a legutolsó. No, de nem volt az olyan nagyon utolsó a szerint az élet és látvány szerint, a mely ott nyüzsgött, illetőleg" feltárult. Egy óriási kötéltekercsen hamar megtaláltam a helyet, a melyen megkímélt a lótó-futó matrózság. A vén kapitány a parancshidról szórta a parancsot, a végrehajtás pedig ott nem ismeri a lézengést, kényelmeskedést, s ha vagy egy bámész utazó kezeügyébe talál esni a siető matróznak, hát annak az utazónak a bordája rendesen megérzi a matrózkézhez tartozó kemény könyök taszító erejét. Csakhamar rendbe jutott minden, felszedték a horgonyt, felhangzott a gőzfütty, a hajtókerék zakatolni, a felkorbácsolt víz zúgni kezdett. A hajó előbb lassan, majd sebesebben iramodott a kikötőn ki a Canaléba, hol délnek fordulva a part hosszában tartott. Egy felhőcske sem mutatkozott az égen. A tenger valóban oly sima volt, mint egy tükör, csak néha vonult rajta, de csak helyenként s csak úgy, a mint a reggeli szellő a víz szinén tova nyargalt, egy könnyű berzenkedés; a könnyű szél érintésétől épen csak megrezzen a víz tükre, apró habocskák keletkeznek, nyomban elsimulnak s szépen lehet látni a szél útját, terjedelmét, mert a víznek az a része, mely a szél útján kívül esik, tükröződő, sima marad. Ilyenkor a hajó nyugodtan halad, nem inog s csak ha a párkányra áthajolva nézzük, miként hasítja az éles hajóorr a vizeket, miként csapnak azok össze a hajó végén s alkotják meg azt a barázdát, mely a hajó útját soká jelöli, s csak nagy távolban simul el tökéletesen, csak ekkor látjuk, hogy a hajó halad, máskülömben úgy rémlik előttünk, mintha a part képei sietnének el mellettünk. Ilyenkor a tenger felséges valami. Az a fénykör, mely a felkelő napot megelőzi, mind magasabbra emelkedve, végre befutja az egész égboltozatot, sárgás, majd rózsás szinvegyületeivel festi a víztükröt; 2*