Herman Ottó: Úti rajzok és természeti képek / sajtó alá rendezte Révy Ferencz. Budapest, Méhner Vilmos, [1894]. / Sz.Zs. 1477

Hallgatag világ

Hallgatag világ. Van önöknek fogalmuk arról, a mi a hangok nagymestere, Beethoven lelkében dúlhatott, a midőn észrevette, hogy hallása csökken ? hogy haldoklik az az érzéke, mely lelkét oly nagygyá tette, mely életének nemesebb része volt, melylyel élvezett, alkotott, s a melyre másoknál is kivánt hatni és hatott is ? Bizony nincsen I Megközelítő fogalmat csak az szerezhet magának e lelki kínról, ki maga is veszni érzi ugyanazon érzékét; és legfeljebb még a vakúló festő érezheti A hangok, a szinek egész világát elveszteni annak, ki nem csak közönséges értelemben érzékileg, hanem egész lényével benne él — — erős legyen a lelke, ki szembeszáll a sorssal — azaz: hogy nem esik kétségbe, hanem lemond, megbékül valahogyan egy kínos, kínos léttel. Beh sokszor tépelődtem azon : melyik a nagyobb veszteség, baj: a megvakulás-e vagy a megsiketülés ? A ki a hangnak él, annak emez, a ki a színeknek él, annak amaz a nagyobb veszteség! Igen de általános emberi szempontból véve, melyik hát mégis a nagyobb ? A vésfletek elé állítlak emberfia: a kit szived egész hevével, lelked egész erejével szeretsz — ha már lemondani kell — inkább látni vagy hallani akarod-e azt ? Ha előmbe áll egy Isten, vagy egy ördög, kinek hatalmában állok s e kérdést intézi hozzám, én azt felelem neki: — — — szúrd ki a szememet! Az alakok, a szinek világa, a melyet szerettem, jelkem előtt állani fog eltörülhetetlenül, — hanyat-