Herman Ottó: Úti rajzok és természeti képek / sajtó alá rendezte Révy Ferencz. Budapest, Méhner Vilmos, [1894]. / Sz.Zs. 1477

„Apró madarak hagymával"

— 99 — Tévednénk, hogyha azt hinnők, hogy a beköszöntő tél megakasztja a nagyobbszerü mozgalmat a madárvilágban, ha feltennők, hogy a melegebb tájakra költözött szárnyas vándorok után élettelennek marad az erdő, a mező, a nádak sűrűje. Csak a madárvilág jellege változott meg, alkalmazkodott az évszak jellegéhez. Még a legnagyobb világvárosok közepében is tapasztaljuk a madárvilág téli mozgalmát, melynek jellege a tömegesség. Estefelé bizonyos alkalmas helyeken egyszerre jelenik meg a verebek sokasága; egy kis megfigyelés hamar reátanít, hogy a sereg naphosszat távol van, egy irányból tömegesen érkezik hálóhelyére s hogy reggel hiába keresnők: ott barangol az mérföldnyi távolságokban a szabad mezőn és végzi a végzendőket. Igen nagy havazások idején, a mikor a földfelület tökéletesen el van borítva, annyira, hogy az elhalt növényzet szára sem látszik ki a takaró alól, oly vendégeket lát a város, a melyek máskülönben messzire elkerülik az embert és hajlékát: a pintyek, a sármányok s a szabad országút örökösen fütyörésző népsége, a pipiskék, megjelennek a szekerek állóhelyein, az istállók környékén s azzal nyomorognak, a mi szemétből és hulladékból telik. A nyomor összetereli a legkülönbözőbb fajokat is. A varjak serege szintén így cselekszik. A szabadban még sokkal élénkebb képét nyerjük a téli mozgalomnak. Egy fuvolahangszerü, lágy hívás reáirányozza figyelmünket a süvöltőmadárra — köznéven „gimpli" — melynek nyárszakán nagy társaságát, de még egyesét is hiába keresnők; a hegyi pinty (Fringilla montifringilla) roppant serege csak ilyenkor jelenik meg nálunk; a kis zsezse (Fringilla linaria) szintén csak ilyenkor látogat el hozzánk ezrekre rugó seregekben ; a selymes Bombycilla ekkor érkezik és tartózkodik nálunk tömegesen. Szóval, a mit a meleg évszak idején csak a havasokon vagy épen a távol éjszak ridegebb ege alatt találhatunk meg, az télen 9*