Herman Ottó: Úti rajzok és természeti képek / sajtó alá rendezte Révy Ferencz. Budapest, Méhner Vilmos, [1894]. / Sz.Zs. 1477

A barátka madár története. (Az ő bársonyos cziczájá-nak meséli Hajas bácsi,)

— 94 -kácsné már megtisztította, szemök még be volt tapasztva; a szájuk széle pedig olyan sárga volt, mintha valaki arany galuskával szegte volna be. No volt öröm; de volt ám dolog is Barátkáéknál, mert hát azt a négy piczi torkoskát jól kellett tartani sima hernyócskával, köpczös kukaczczal, legyecskével és sok minden madár csemegével. Valahányszor csak a fészekhez jöttek Barátkáné vagy az ura, mind a négy poronty egyszerre úgy kitátotta a száját, a hogy csak bírta, aztán fészkelődött, lökdösődött; de mind hiába, mert az okosszemü öregek szépen, sorba adták nekik az ételt s mindig tudták, hogy melyik kapott s melyik következik — így is dukál az még az embereknél is. Jó darab ideig így folydogált a boldog kis madárcsalád élete. A karvaj ugyan tudta, hogy mi van a galagonyában, avval az ö hamissárga szemével kileste a titkot; de hát ő kerne csak nem férhetett hozzá, nem engedte a sűrűség meg a tüske. A kandúr úr kerülte a bokrot, mert rátartós volt sima szőrére, s nem szetette, ha a tüske összekuszálja ; no meg aztán nem is szorult rá, mert bekukkanhatott, a macskajáráson menve, az éléskamrába is, az ölfa tetejére pedig lesbe heveredve kényelmesen elkaphatta a buksi verebecskéket is, mikor úgy szárnyrezegtetve falatkát koldulták anyjuktól. De egy Czicza, egy bársonyos Czicza, mely nem is volt macska, hanem egy valóságos kiskisasszony, avval az ő hamiskás, kandi szemével egy délután kileste annak a galogonya bokornak az ő titkát. Ekkoron a madárporontyocskák már szemet is tudtak mereszteni, pelyhesek, szóval nagyon kedvesek voltak. Nem ott lesegetett magácska, kedves Czicza kiskisasszony órákig, hogy mi történik a fészekben és körülötte ? S ekkor látta, hogy az öregek hogyan hordozgatják a kicsinyeknek azt a madárcsemegét. Hát aztán mi történt ? Hát bizony magácska okoskodni kezdett ígyen: „jaj, beh kedvesek azok a kis porontyok ! és négy van — — Istenem, kiveszek egyet, hiszen az öregek nem veszik észre, mert