Vadászatok négy világrészben 1887 / Kariudo. 2. bőv. kiad. Jolsva , Fülöp Szász Coburg-Gothai herceg Ő Fensége Erdőigazgatósága, 1910. / Sz.Zs. 1470

XI. Vadászat szarvorrúra Jáva szigetén

Ion szállották meg a nagy lapályt, mi pedig a negyediket foglaltuk el. Nekem s testvéremnek néhány facsoport mellett igen jó váltónk volt, s midőn a 600 hajtó hihetetlen ordítással megindult, reményeink ismét emelkedtek, de, sajnos, csak nagyon rövid időre; nemsokára fényesen felkantározott lovakon több lovas vágtatott hozzánk, hogy minket a halmon levő hajtáshoz vezessenek, majd ismét vörösbe öltözött inasok champagneival szolgáltak, végre mindegyik vadász számára egy Opeszt (egy fából készült villa, melyre a fegyvert fektetik) és égő pálmakanóczot hoztak; most már csak az hiányzott még, hogy a kormányzó arany-esernyőjét, méltóságának jelvényét is elhozzák számunkra a napsugarak ellen. Ezen emberek igen jószándékúak, de a vadászathoz nem értenek; nagyon furcsa állatnak kellene a szarvorrúnak lenni, ha ily zajra már rég hegyenvölgyön túl nem volna. Igen festői volt a hajtósereg közeledése. Legnagyobb része gyalog, meztelen, csupán egy úszónadrággal ellátva, s bambusz-botjaikkal rémítő lármát csapva; a szakaszvezetők fehér köpenybe burkolva bivalyokon, — a főnökök végre gazdag díszruhákba öltözve, tüzes jávai méneken, melyek nyerge és kantára ezüsttől csillogott — nyargaltak. Mindnyájuk feje sajátságos, tarkára festett, tálformájú papirlemez-kalappal volt fedve. Ha a hajtók egy vadat felugrattak, a mi ritkán történt, a lovasok azonnal utána vágtattak, s addig kergették, míg azt vagy klevanggal leverni, vagy pedig a kriss-t és badi-t az oldalába fúrni sikerült. - 90 -