Vadászatok négy világrészben 1887 / Kariudo. 2. bőv. kiad. Jolsva , Fülöp Szász Coburg-Gothai herceg Ő Fensége Erdőigazgatósága, 1910. / Sz.Zs. 1470

VIII. Első lövésem medvére

Sokáig kecsegtettem még magamat ama reménynyel, hogy a medve vissza fog térni; de felhagytam azzal még napfelkelte előtt, miután a szél nem akart lecsendesülni. Az azután következő éjet az ágyban kellett töltenem, új erőt merítendő, miután újra értesítést kaptam, hogy egy másik földön két medve jelenkezett. Ezekre nézve azonban más tervet szőttem. Egy a zabföld szélén álló fának két ága közé néhány deszkát tétettem s oda ültem föl. Ezúttal, alighogy elsötétedett, már hallottam a maczkó neszét; egyre közelebbről hangzottak nehéz léptei. Hatalmas ficzkónak kell lennie, gondolám, s kezem ügyébe vettem a fegyveremet. A hold éppen fölkelt, úgy, hogy jó lövésre lehetett számítani. Sajnos, másképp kellett a dolognak történnie. A medve egészen közelébe jött fámnak; több ízben hangos lélegzettel szimatolt, de az erdőből sehogy sem akart kimozdulni. Előttem volt az egész zabföld, csupán egy kis darab volt mögöttem, sajnos, a hold által meg nem világítva — s a ravasz bundás, hosszas tétovázás után, épp ezt a helyet kereste ki magának lakomázásra. Bármennyire erőltettem is a szememet, a sötétben még az állat körvonalait sem vehettem ki. Borzasztóan fázva — a fagypont alatt néhány foknyi hidegben - türelmesen kellett kitartanom magas leshelyemen; nesztelen alácsúszásra gondolni sem lehetett, a medvét a legcsekélyebb zaj is tovariasztotta volna. Csupán egyetlen remény táplált még, nevezetesen, hogy a medve, jó étvágyától ösztönöz- 68 - 8*