Vadászatok négy világrészben 1887 / Kariudo. 2. bőv. kiad. Jolsva , Fülöp Szász Coburg-Gothai herceg Ő Fensége Erdőigazgatósága, 1910. / Sz.Zs. 1470

VIII. Első lövésem medvére

A mi Tantalus-kínjainkat még inkább az fokozta, hogy megjelent a negyedik medve is, valószínűleg a férj, egy erős, nagyon sötét példány. De most már mi sem tartóztatott vissza minket s a mily gyorsan csak lehetett, iparkodtunk a völgybe alákúszni. E pillanatban jött a főerdész, a ki biztatott, hogy ő hajtókat rendelt ki, mert valószínű, hogy a medvék megtartják rendes váltóikat, ha nyugton hagyjuk őket; ellenkező esetben a közel határon kelnek át s aligha lesznek többé puskacső elé kaphatók. Mi, sajnos, engedtünk a rábeszélésnek s a következő nap hajtóvadászatotrendeztettünk, melynél a medvék, a hajtók túlságos lármájára, áttörtek, a nélkül, hogy a vadászok közül valaki őket észrevette volna; így mondták legalább. Azelőtt való nap a cserkészetnél alkalmasint több szerencsénk lett volna. A következő éjet egy zabföld mellett heverve töltöttem, melyet a medve félig elpusztított s én azt reméltem, hogy ez éjjel be fogja művét fejezni. Ugyancsak kellemetlen, hűvös augusztusi éj volt, meglehetős holdvilággal s én, téli köpenyem daczára, csúnyául fáztam, mert mozdulni sem mertem. Jó ideig vesztegeltem már ott, midőn végre halk recsegést hallok az erdő felől, mindig közelebbről ; végre az erdőszélen lehetett és — egyszerre megszűüt a nesz. — Oyönge szellő emelkedett, egyenesen az erdő felé vonulva. Csakhamar aztán ismét hallottam az ágak recsegését, mely azonban, sajnos, mindig távolabbról hangzott. 67 5"