Vadászatok négy világrészben 1887 / Kariudo. 2. bőv. kiad. Jolsva , Fülöp Szász Coburg-Gothai herceg Ő Fensége Erdőigazgatósága, 1910. / Sz.Zs. 1470
XIV. Tigrisvadászat Keletindiában
Természetesen a legnagyobb szorgossággal vizsgáltuk meg lancastereinket s vadászaink arczárói olvasni lehetett a vadászszenvedély izgatottságát, a mint azt az előttük éppen elmesélt rémes történetek lelohasztották. A hajtás jó sokáig tartott, azonban, a hőség daczára, meglehetős kellemesen telt az idő „a legnagyobb izgatottság- és várakozásban"; én ugyanis több ízben hallám a vadpávák kiáltását, jeléül annak, hogy a tigris közelben és mozgásban van; éppúgy, mint nálunk jelezni szokták a fáczánkakasok a közelben lappangó rókát. Láttam gyönyörű hímpávát, aztán tömérdek elvonuló majomcsaládot s végre egy szép, sötétszínű számbárszarvast (Rusa Aristoteles B.) is; erős, tömzsi állat, széles, rövid nyakkal és fejjel, rövid, erős agancscsal, rövid lábakkal és hosszú farkkal, melyre én, miután a hajtás már csaknem bevégződött, rá is lőttem s terítékre kerítém. Aztán egymásután leszállingóztunk a fákról. Mindenki a tigris után kérdezősködött, mely csakugyan jelenkezett s a mérnök látta is egy pillanatra. Alkalmasint ő és dr. W. közt sikerült neki, a nélkül, hogy rálőhettek volna, keresztülsurranni. A nap hevében kiáltott gyötrelem után üdítőre volt szükségünk, miért is e czélból néhány szóda-, hock- és champagnei-üvegnek kellett a nyakát szegni, melyek jégbe és sóba voltak helyezves több kosárban hinduk czipelték utánunk. A következő hajtás üres volt s így mi újra fölhágtunk elefántjainkra, hogy hazafelé indul- 114