Vadászatok négy világrészben 1887 / Kariudo. 2. bőv. kiad. Jolsva , Fülöp Szász Coburg-Gothai herceg Ő Fensége Erdőigazgatósága, 1910. / Sz.Zs. 1470

XIV. Tigrisvadászat Keletindiában

junk; én a vadászelefántra kapaszkodtam föl a „Haudar"-ra, mely fából és bőrből készült, magas támlával ellátott kettős ülés, melyben azonban nagyon rossz ülés esik. A többi vadásznap csaknem úgy mult el, mint az első; én nem láttam tigrist; friss, széles nyomait igen, de magát a rettenetes vadat nem! Egyszer majdnem sikerült a hajtás; egy bivalyt megölt a tigris s azt is észre lehetett venni, hogy a tigris nyomai a közeli djungleba befelé és nem kifelé vezettek. A legnagyobb elővigyázattal állíttattak föl a vadászok és hajtók s a fáramászás is a legnagyobb óvatossággal ment végbe. Míg mi a legnagyobb izgatottságban és reménykedésben guggoltunk fáinkon, egyszer csak elkezd trombitálni az egyik elefánt; varjúk és pávák jelenkeznek s még mielőtt valamennyi vadász állást foglalt volna, a elefánt által megfutamított tigris oldalt kisurrant a hajtásból! Oh, te boldogtalan elefánt! Nem tudtad vagy 5 perczczel későbben hallatni rettenetes hangodat?! Most már a tigris odábbállt s minden további hajtás hiábavaló lett volna. Nagyon gyakran megesik az, hogy a mahout (elefánt-vezető) félelemből hangot adat állatával, hogy a tigris megfélemedvén, odábbálljon, nehogy ők ama kellemetlen helyzetbe jussanak, hogy sebzett tigrist kelljen üldözőbe venniök, a mikor a csupán elefántfülek által védett csupasz lábszáruk könnyen veszélynek lehet kitéve. Ezúttal a tigris nagyon közel lehetett s az elefánt trombitálása nem véletlen. Lehet, hogy - 115 8*