Fülöp Szász Coburg-Gothai herceg Ő Fensége magyarországi vadászterületeinek és vadállományának uradalmak szerint való ismertetése. Jolsva , Fülöp Szász Coburg-Gothai herceg Ő Fensége Erdőigazgatósága, 1910. / Sz.Zs. 1469

ELSŐ RÉSZ. - IV. fejezet. Vadgondozás, táplálás és természetes táplálkozás

31 azonfelül pótlásul körülkerített boglyákban raktároztatik fel. Az etetők oly helyeken vannak felállítva, a hol a vad télen át leginkább tartózkodik, vagy pedig a hol a vadnak váltói vannak. A széna mellett kap a vad válókban vadgesztenyét, zabot, kukoricát. Az álló erdőkben pedig itt-ott jegenyefenyők s a hol van, nyárfák döntetnek, hogy azoknak zöld gályáin és a fenyők mohain táplálkozzék, mely élelemért a vad a friss vágásokat is fölkeresi. Burgonyával, répával azért nem lehet itt kísérletezni, mert az, az itteni nagy hidegekben megfagy. Mindaddig tehát, a míg a fővad táplálékát a szabadban feltalálja, az etetőkhöz nem igen húzódik, azokat inkább akkor keresi fel, ha a hó mindent elfedett és betemetett. De még akkor is szivesebben vonul meredek és sziklás déli hegyoldalakba, a mire kézzelfogható példa a murányaljai pagonynak azon meredek, mészköves, sziklás hegyoldalai, melyek a tiszolczi határtól a Predna Horáig, vagyis a hutai határig, mintegy 12 km. hosszban húzódnak, a hol télen át, mondhatni, az egész fensík fővadja tartózkodik; itt aztán a hóból kiálló száraz füveken, bokorféléken s a fák lecsüngő gályáin és a fák kérgén táplálkozik, melyek közül a kőris, jegenyefenyő kérge és a rakottya galyai iránt különös előszeretettel viseltetik, nem ritkán azonban a lúczfenyő kérgét is megrágja oly magasságban, a mint azt szájával eléri. Durvább kérgű fákhoz nem nyúl s eddigelé a kéreghántás sem észleltetett, mely veszélyesebb volna, mint a kéregrágás. Továbbá előszeretettel harapdálja le a fővad a gyengébb jegenyefenyő-serdények oldalgalyait és a vágásokban a fiatal lúczfenyő-ültetéseket, melyeknek csúcsait és oldalgalyacskáit harapdálja le, előbbieket télen, a hol a hóból kiállanak, utóbbiakat pedig